Az elrepülésre egy különleges lejtőkészülék szolgált s az első motorrepüléssel 250 métert tettek meg 12 másodperc alatt. Majdnem egy évig tartott (1904 november 20) mig az első körrepülést tudták véghez vinni. 1905 tavaszán már 4.5 km. volt a teljesítvény. Mikor ezeknek a kisérleteknek a hire Európába jött, igen jól emlékszem rá, mindenki hitetlenül csóválta a fejét. Olyanformát mondhattunk, mint az a bizonyos Debrecenben megjelenő lap, amely Bleriot első csatornarepülését igy adta le: Párisból azt jelentik, hogy egy Bleriot nevü francia repülőgépen átrepült a La Manche-csatornán. "Hiszi a piszi". Ferber kapitány a legelső francia aviatikusok egyike azt mondta: "Un peu americain". Egy kis amerikánizmus.

Wrighték az amerikai hadügyi vezetőséggel tárgyaltak, de bizony ez nem sokat törődött a repüléssel s miután a Wright testvérek ebből a tudományukból sok pénzt akartak szerezni, megkezdték a kereskedelmi tárgyalást Franciaországgal. A honfitársak még a hazaárulás vádját is rájuk sütötték, de mindez nem tartotta őket attól vissza, hogy Weiler Lázár által összehozott francia szindikátus ajánlatát elfogadják s 1908-ban Europába hajóztak. Valóságos diadalmenet volt utjuk minden lépése.

1908-ban La Mans-ban kezdték repülésüket, azután Anvous-ban repültek, ahol szeptember 21-én 1 óra 31 perc 25 másodpercig tartó repüléssel lepte meg Wilbur Wright a világot, a mely alkalommal a megtett ut 66 km. volt. Néhány nap mulva 99 km.-t repült 1 óra 56 perc 22 másodperc alatt s az 1908. év december hó 31-én 127.70 km. távnak 2 óra 20 perc 04 másodperc alatt való berepülésével megnyerte a Michelin-dijat. 1909-ben Pau-ban kisérleteznek. Itt fogadta VII. Edward király látogatását, felszállt a spanyol királylyal, Balfour lorddal, Barthou miniszterrel (1911-ben halálra gázolta egy aeroplán) s megkezdte a tanitást. Gróf Lambert volt az első francia tanitványa, nyomban követte ezt Thissandur és Lucas-Seurdville kapitány. Áprilisban már Rómában volt, ahol a későbbi hires katonai pilóta Calderara lett tanitványa.

A Wright biplánok ezideig csakis az ő különleges lejtőszerkezetükkel kezdték meg a repülést. 1910 április 26-án repültek először ezen segédgép nélkül. 1911. év végén sikerült Wrightéknek a motornélküli lebegést a már fentebb említett formában megvalósítani, amikor is Wilbur 9 perc és 55 másodperc ideig maradt a levegőben.

Óriási sikereik mellett, ami természetes is, barátaik száma légió, de ami még természetesebb, ellenségeik is voltak és vannak is. Nagyrészt azok táborából toborzódtak az ellenségek, akiket tulszárnyalt a Wrighték zsenialitása.

Különösen nagy volt az ellenségeskedés az ismert amerikai szabadalom ügyében. Wrightéknek volt szabadalmuk egész Amerika területére a felületek elrendezésére s az szilárdellenállásu felületek alkalmazására. De ez a perlekedés csakhamar elült. A cairói francia konzul pincéjében régi irásokra bukkantak, amelyből kitünt, hogy Mouillard francia aviatikus a Wrighték által vitatott találmány voltaképpeni megalkotója. A jegyzetekből kitünt, hogy a nyomorban elhalt Mouillard ezeket a terveket Chanute-nek adta át értékesítés céljából (akkor ő volt a cairoi konzul) s miután később Chanute figyelmeztette Wrightéket ezekre a tervekre, a kivitel eredetisége mellett, az alapterv Mouillard találmány. E felfedezés óta a találmány közkincs s nem lehet szabadalom tárgya. Ez semmiben sem csökkent a Wrighték érdemeit.

Wilbur Wright már 1909-ben igen érdekesen nyilatkozott az aviatika jövőjéről. Szerinte: Az aeroplán katonai szerszám s a továbbfejlődése szorosan összefügg a katonai szolgálat követelményeivel. Sportértéke nem nagy. A jelen még teljes mértékben igazolja Wrightet, hogy a jövő mit hoz, sőt ellenkező, mint Wright-é, amint erről már egy ízben itt e lap hasábjain s más helyütt több ízben írtam. A két nagy Wright közül fiatalabb az Orville és s most már tőle várja a világ a megkezdett nagy mű befejezését.

Wilbur Wright nem a hivatása terén, hanem orozva, gyilkoló testi kórban halt meg s a 45 éves erős, hatalmas test porlad, de lelke, szelleme itt lebeg örökké azok felett, akik az emberiség boldogulásának szentelik erejüket, elméjüket.

Boross Mihály (Sporthirlap, 1912. )