


„ Ferenc József nem könnyítette meg azok dolgát, akik őt nemzeti és szabadelvű királynak akarták látni…Ő azt teszi, amit saját érdeke, világképe diktál- az idomulni kénytelen magyarok meg úgy oldják meg a problémáikat, ahogy tudják…
Itt vannak például a szimbólumok. A fekete-sárga zászló, a Gotterhalte. Mindkettő olyan, ami a magyar szemnek és fülnek az abszolutizmust, az ország jogainak semmibevételét idézi. Ferenc Józsefnek is sokat jelent a szín és a zene. No persze nem esztétikai, hanem politikai okok miatt….Használta is a zászlót, a zenét. Nem is lett volna nagy baj, ha mindezt Magyarországon kívül teszi. De ő a piros-fehér-zöld és a Himnusz földjén is ragaszkodott a saját ideáihoz…
Itt van például az országgyűlés megnyitása. Ferenc József nem ment el a magyar parlamentbe, hanem a képviselőknek kellett a budai várba elmenniük, ha részt akartak venni az országgyűlés megnyitásán vagy bezárásán. Igen ám, de Ferenc József a fekete-sárga zászlót húzatta fel a budai palotán. A függetlenségi képviselők persze tiltakoztak. Érvelésüket arra alapították, hogy a fekete-sárga nem az uralkodócsalád magánzászlaja, s a vár egyébként is közintézmény. Következőleg: le a fekete-sárgával, s fel a piros- fehér – zölddel! …Andrássy, a miniszterelnök közölte: a budai vár nem közterület, hanem a királyi palotája, s a fekete-sárga, amely a dinasztia fejének magánlobogója, jogosan lengedez a váron; nem jelent mást, mint azt, hogy az uralkodó család feje, ki magyar király és osztrák császár egy személyben, Budán tartózkodik. Mindenki kiteheti saját lakására a saját címerét és zászlóját. Deák-itt is-kompromisszumot javasolt. Elfogadta azt, hogy a király a saját házában tűzze ki a fekete-sárga zászlót, de azt javasolta, hogy az országgyűlés megnyitása idején legyen ott a nemzeti trikolór- is….
A dualista korszakban állandóan visszatérő probléma maradt a nemzeti érzékenységet sértő császári lobogók használata; a függetlenségi képviselők minduntalan tiltakoztak, távolmaradtak….A dolog kellemetlen volt számukra, mert irritálta a nemzeti érzést, s olyan emlékeket idézett föl az uralkodóval kapcsolatban, amelyek a nemzetiszínű Ferenc József kép hitelesítésének igencsak ellenében hatottak…
Hasonló volt a helyzet a Gotterhalteval. A piros-fehér-zöld füleknek hihetetlenül idegesítő volt, hogy magyar ünnepi alkalmakkor holmi császári himnuszt kell tisztelettel végighallgatni”
Gerő András: Ferenc József és a magyarok



