A flamand, nagyiparos családból származó thordai Drasche-Lázár Alfréd, Dorogon született 1875. június 15-én. 1900-tól, mint miniszterelnökségi fogalmazó helyezkedik el, majd 1904-ben gazdag nyelvtudása miatt, a Külügyminisztériumban könnyen leteszi a diplomata-vizsgát is. Több évnyi pénzügyminisztériumi, majd miniszterelnökségi munka után, 1913-tól, mint miniszteri tanácsos, megkapja a Miniszterelnökség elnöki osztályának vezetését, 1914-től pedig a sajtóirodát is hatáskörébe vonják, ami a korban egyet jelentettet a főcenzori tisztséggel. 1920 júniusában, a trianoni békeszerződés elfogadhatatlansága miatt lemondott békedelegáció helyett, Benárd Ágoston társaságában őt jelölték ki, mint rendkívüli követet és megbízott minisztert az aláírásra. Június 3-án érkeztek meg versailles-i szállásukra és június 4-én, egy mindössze negyedórás ceremónia után, délután fél ötkor, Bénárd után másodikként, ülve látja el kézjegyével a dokumentumot. Vállalva mindennek politikai felelősségét, egészen 1922-ig folytatja diplomáciai karrierjét. 1930-tól az IBUSZ elnöke, 1932-től a budapesti lapok szindikátusának igazgatója

Írói munkássága

Drasche-Lázár, mint író, 1906-tól tárcáival több országos lapban is feltűnt (például Magyar Hírlap, Pester Lloyd stb.) és már 1917-ben nagyobb sikereket ért el Tűzpróba című regényével (Franklin Társulat, 1917), ami a Lux-filmgyár kezdeményezésére 1918-ban filmvászonra is került. Több színművet is írt, amelyeket nagy sikerrel játszottak a budapesti és pozsonyi színházak. Egyebek mellett operettszöveget is írt Zágon István társaságában, Ángyán Béla zenéjére a Délibáb hercege címmel. Sokszor az irodalmi kritika kereszttüzébe került, anekdotikus és gyakran túlbonyolított cselekményű írásai nem nyerték meg sem a szakma, sem a szélesebb közönség tetszését. Amyr című, utolsó regénye egyenesen lebőgés volt, Illés Endre, a Nyugat 1930-ban Apró bírálatok címmel írt korántsem hízelgő kritikát a regényről. A Tölgyes Ádám névre hallgató íróról szóló történet, Illés szerint „naiv bonyolultságában zavarosan átlátszó történet”, majd hozzáteszi: „semmi, semmi élet nincs ebben az Amyrban. S még ennél is kevesebb irodalom”. A regény hűvös fogadtatása miatt egyre ritkábban jelentkezett Drasche-Lázár műveivel. 1944-ben Meyerhofenbe emigrál, ahol 1949. augusztus 28-án éri a halál.