A dadaizmus az egyik legmeghökkentőbb avantgarde irányzat. Viszonylag rövid ideig fejtette ki hatását. Valójában a háborús világégés miatti elkeseredésből született. Zürichben emigrációban élő fiatal művészek alakították meg a dadaisták csoportját. Úgy érezték, hogy a a háborús öldöklés végleg lezárta a klaszikus művészetk kapuit. Nincs többé harmónia, elveszett a rend, az észszerűség, a logika.

A művészetnek is ezt a rendezetlenséget, értelmetlenséget, őrületet kell tükröznie. Minden szabályt fel kell rúgni, de főleg „Vesszen az értelem!". „Ördög vigye az eszemet!”- kiált fel egyikük. Az értelmetlenségre aztán kínosan ügyelnek. (Megjegyzem, ez nem is olyan könnyű feladat, a szürrealisták is befuccsoltak az automatikus írásukkal, ahova mindig befurakodott egy kis alattomos értelmesség). Névválasztáskor is szándékosan vigyázták, nehogy gondolatébresztő legyen.

A dadaista legenda szerint - találomra ütötték fel a lexikont és behunyt szemmel böktek a „dada” szócskára Akárhogy is igyekeztek az értelmetlenségben maradni az értők hada azóta is fejtegeti a dada jelentését. Legtöbben „Falovacska” jelentésben egyeztek meg.1916-ban aztán megalakították kedvenc helyüket az ötven fős Voltaire Cabaret-t, ahol egymást szórakoztatták halandzsa szimultán hangverseikkel, melyek leginkább hangzavart keltettek, és más lármazenei produkciókkal léptek fel.


A versíráskor úgy próbálták végleg elűzni az értelmet, hogy véletlenszerűen húzták ki a szavakat egy kalapból. Szokás megjegyezni, hogy a dadaisták zürichi tündöklésekor Lenin is épp itt tölti idejét az emigrációban pár házzal odébb. Állítólag izgalmas sakkpartikat játszott egymással Tristan Tzara és minden bolsevikok cára. A legismertebb dadaisták Hans Arp, Max Oppenheimer, Picabia, Hans Richter, vezéralakjuk pedig Tristan Tzara