(Esztergom, 1876. február 17. – Auschwitz, 1944. ?): író, újságíró.

Az inasévek után Esztergomban és Budapesten végezte gimnáziumi tanulmányait. 1905-ben megismerkedett Adyval. 1906-tól a Népszava munkatársa, 1907–08-ban a Népszava Olvasótárának szerkesztője; Zigány Árpáddal szerkesztette a Renaissance című folyóiratot. 1908-tól a Nyugat munkatársa. 1912-ben Bárdos Artúrral megalapította az Új Színpadot. 1919-ben az Új Idők főmunkatársa volt.

A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja; leverése után Bécsbe emigrált. 1922-ben hazatért, a Népszava szerkesztője lett, 1925-ben betegsége miatt megvált a szerkesztői munkától. 1931-ben Baumgarten-díjat kapott. 1944-ben a Gestapo elhurcolta.

Novelláiban a társadalom kitaszítottjait, beteg, megnyomorított alakokat ábrázol. A nagy börtön (1907) című elbeszéléskötete a zolai naturalizmus követőjének mutatja. A „proletárnovellák” alcímű A lárva mögött (1911) novelláiban és A magunk útján (1912) eredeti műfajú darabjaiban (énekek, glosszák) részvevő és lázító hangon szól „a szenvedés, munka és forradalom táborához” (Ady). Naturalizmusa expresszionista stíluselemekkel telítődik.

A Vonagló falvak (1914) című regényében a kényszerű paraszti kivándorlás okozta társadalmi és szexuális nyomorúságot ábrázolja. Révész Béla merészen szakított a hagyományos regényszerkezettel, a költőiség, a zeneiség és a dinamikus kifejezés jegyében újította meg a próza nyelvét.







BEVEZETŐ
ALKOTÓK
GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia
NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

RÉVÉSZ BÉLA DEDIKÁLT PORTRÉJA (Rónai felvétele) Budapest, 1927. - Országos Széchényi Könyvtár/ Színháztörténeti Tár: KC XVI. 3.


MŰVEK

VÁLOGATOTT ÉS SZERKESZTETT BIBLIOGRÁFIA

- a szerkesztés folyamatban -




ALKOTÓK - RÉVÉSZ BÉLA
vissza

RÉVÉSZ Béla (Esztergom, 1876. február 17. – Auschwitz, 1944. ?): író, újságíró.

MAJOR HENRIK KARIKATÚRÁJA RÉVÉSZ BÉLÁRÓL (A Tevan Kiadónál 1313-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es facsimile kiadásának részlete)Az inasévek után Esztergomban és Budapesten végezte gimnáziumi tanulmányait. 1905-ben megismerkedett Adyval. 1906-tól a Népszava munkatársa, 1907–08-ban a Népszava Olvasótárának szerkesztője; Zigány Árpáddal szerkesztette a Renaissance című folyóiratot. 1908-tól a Nyugat munkatársa. 1912-ben Bárdos Artúrral megalapította az Új Színpadot. 1919-ben az Új Idők főmunkatársa volt. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja; leverése után Bécsbe emigrált. 1922-ben hazatért, a Népszava szerkesztője lett, 1925-ben betegsége miatt megvált a szerkesztői munkától. 1931-ben Baumgarten-díjat kapott. 1944-ben a Gestapo elhurcolta.
Novelláiban a társadalom kitaszítottjait, beteg, megnyomorított alakokat ábrázol. A nagy börtön (1907) című elbeszéléskötete a zolai naturalizmus követőjének mutatja. A „proletárnovellák” alcímű A lárva mögött (1911) novelláiban és A magunk útján (1912) eredeti műfajú darabjaiban (énekek, glosszák) részvevő és lázító hangon szól „a szenvedés, munka és forradalom táborához” (Ady). Naturalizmusa expresszionista stíluselemekkel telítődik. A Vonagló falvak (1914) című regényében a kényszerű paraszti kivándorlás okozta társadalmi és szexuális nyomorúságot ábrázolja. Révész Béla merészen szakított a hagyományos regényszerkezettel, a költőiség, a zeneiség és a dinamikus kifejezés jegyében újította meg a próza nyelvét; a Beethoven (1917) és a Miniatűrök (1919) című kötetekben versszerű szövegeket alkotott. Jelentős az Ady-hagyaték ápolásával kapcsolatos működése.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Sarankó Márta szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)



vissza

IMPRESSZUM

KAPCSOLAT