Ezután ugyanis Los Angelesbe hívták, hogy Mary Pickforddal a főszerepben elkészítse a Rosita című filmet. A rendező és a színésznő között azonban nem volt meg az összhang, ami a nyögvenyelve készült filmben érezhető volt, így a közönség nem fogadta túl nagy lelkesedéssel. A kudarc hatására Lubitsch átigazolt a Warner Brothers-hez, ahol négyéves szerződés kínáltak neki.

Meg is hálálta a bizalmat, a Marriage Circle (1923), a Lady Windermere's Fan (1925), és a régi barát, Emil Jannings főszereplésével készült The Patriot (1928) mind nagy sikert és bevételt hozott a stúdiónak. A rendezőnek pedig e komédiák révén nyert ügye volt az amerikai közönségnél, és a legkeresettebb direktorok közé avanzsált. 1926-ban otthagyta a Warnert, egy évvel később a rivális MGM számára elkészítette a The Student Prince in Old Heidelberg című filmet. 1928-ban a Paramount stúdióval kötött szerződést, és forgatta le utolsó némafilmjét, az Eternal Love-ot.

Tehetségét bizonyítja, hogy a hangosfilm világában is meg tudta őrizni pozícióját, kiválóan lett úrrá az új technikai vívmányok jelentette kihívásokon. Vígjátékai (The Love Parade, Monte Carlo, Smiling Lieutenant, Trouble in Paradise) mai napig a műfaj klasszikusainak számítanak. És Lubitsch nemcsak hogy alkalmazkodott a hangosfilmekhez, hanem mindjárt meg is újította azt. Új kameratechnikát alkalmazott, újított a vágástechnikán is, és több szálon futó cselekményeket szőtt filmjeibe.

1932 és 1938 között négy komédiát - köztük A víg özvegyet - forgatott a Paramount számára. Közben a Németországban hatalomra került nemzetiszocialista rendszer 1935-ben megfosztotta állampolgárságától.

1936-ban megalapította saját produkciós irodáját, amely olyan filmeket készített, mint az Angyal Marlene Dietrich-hel, a Kékszakáll nyolcadik felesége, és az egyik legnagyobb sikerét, a szovjet rendszer gyilkos szatírájának számító Ninocskát, Greta Garbóval a főszerepben. 1939-ben James Stewarttal forgatta a Saroküzlet című filmet, 1941-ben jött az Imádlak, de elválok, egy évvel később pedig elkészült a másik örökzöld klasszikus, fasiszta rendszert kigúnyoló, Lenni vagy nem lenni, ami azóta már több filmes és színházi feldolgozást is megélt.

Lubitsch 1943-ban a Twentieth Century Foxszal kötött megállapodást, és még jó pár filmet készített a stúdió számára. 1946-ban szívroham érte, amiből már nem tudott teljesen felépülni. Az 1947-es Oscar-gálán innovatív rendezői munkájáért mindjárt három Oscar-díjjal is kitüntették. A hölgy hermelinben című filmjét már nem tudta befejezni, mert újabb szívroham érte, s 1947. november 30-án meghalt. Helyette Otto Preminger vezényelte le a film utolsó jeleneteit.

Temetésén a legenda szerint Billy Wilder azt mondta: "Nincs többé Lubitsch." William Wyler erre így válaszolt: "Rosszabb. Nincs többé Lubitsch-film."