Az “igazi” Trebitsch, így szállt le nyelvünk mélyrétegeibe egy kifejezés, amelyiknek eredete homályba vész, vagy Rejtő Jenő, azaz P. Howard leleményének számít. Trebitsch története azonban nemcsak a huszadik század csavaros eszű szélhámosáé.

Nagy Britannia egyik megyéjében képviselő-jelöltként lépett fel egy súlyos akcentussal érvelő férfi a liberálisok nevében. A 1910 januárjában az Alsóház képviselőjévé választották Lincoln Trebitschet, a Montrealból érkezett, Magyarországon született lelkipásztort.

A londoni liberális klubban otthonos, befolyásos pártfogókkal büszkélkedő Trebitschet ősei hitéből buzgó protestánssá egy Lypschytz nevű térítő formálta London szegénynegyedében, ahol a jövedelem nélkül tengődő s nyomorgó zsidókat misszionáriussá csábította számos egyesület.

Montrealban már igehirdetőként tevékenykedett Trebitsch, s innen szegődött el egy Angliai gyároshoz az európai kakaófogyasztás összehasonlító tanulmányozására. A dunamenti Paksról elszakadt Trebitsch könnyen tanult nyelveket. A Németországból nősült, Brüsszelben fogyasztás-szociológusként eredményes angliai képviselő tüstént szülőhazáját kereste fel megválasztása után és a brit konzul segítségével szervezett előadásában a Monarchia fennmaradása mellett érvelt a Pester Lloyd 1910. január 28. tudósítása szerint.

Úti célja befektetőket toborozni szülőhazája javára. Egy angol-magyar Bank alapítását lebegtette vendéglátói előtt, skóciai befektetők látogatását ígérte, míg az őshazában egy feltalálóval a füstnélküli kazánra szerzett kizárólagos exportjogot. Ki ne hitt volna az Alsóház tagjának, aki szűzbeszédében a szabad kereskedelem támogatására szólította fel társait.

Következő alkalommal a konzervatívok rasszizmusa ellen kelt ki: a gyarmati tisztviselők, harsogta Trebitsch, semmivel sem különbek a bennszülötteknél, a keleti embereknél. Én magam is keleti vagyok, - vallott zsidóságáról szemérmesen, - de keleti volt Jézus Krisztus is, tisztelt képviselőtársaim.

Angliára rossz napok jártak. Az 1910-ben választott Parlament a század egyik legrövidebbje volt. 1910. decemberére már újabb választásokat írt ki Asquith, a miniszterelnök. Lincoln Trebitsch azonban nem indulhatott. A képviselőséggel járó kiadásokhoz nem volt fedezete. 1911-ben egybegyűlt hitelezőivel megalkudott ugyan, de politikai pályájának egyelőre befellegzett. Az üzletember azonban csak most ébredezett benne.

Képviselősége során Lincoln Trebitsch, a „keleti” ember, számos befektetővel állt kapcsolatban. Eszébe ötlöttek a kiaknázatlan galíciai olajmezők. Az Egyesült Galíciai Olajvezeték Társaság elnökéül az osztrák Lobkowitz Ágost rémlett a legalkalmasabbnak herceg Hyeronymus Radziwill társaságában. A munka annyira igénybe vette Trebitschet, hogy maga mellé szólította az Egyesült Államokból unokaöccsét, az ugyancsak paksi Krausz Sanyit. A részvény-kibocsátás sikerült, s egy évig úgy rémlett, hogy a nyolc egyesült petróleum-kitermelő sikeres lesz. De a galíciai olajtermelés visszaesett, a cég tönkrement.

A látnok Trebitsch jól érezte, hogy a jövő főszereplője az olaj. Új cége immár a romániai olaj kitermelését vette célba. Ám ez is tönkrement. Trebitsch kölcsönökre szorult, azt pedig garanciával adják. A fedezetért a hitelezőknek Trebitsch jótevőjéhez kellet fordulniuk a londoni liberális klub címén. Mire a levél odaérkezett, maga Trebitsch vette magához a klubtagoknak a portán kikészített levelezéséből, s ő maga válaszolt a klub levélpapírján. Nem hiába volt képviselő.

Bukarestből a háború kitörése előtt érkezett Londonba hősünk, hogy felajánlja szolgálatait a honvédelemnek. Trebitsch a cenzúra-hivatalba került román-magyar-német-francia tudásának hasznosítására. A kishivatalnoki fizetésből azonban nem futotta adósságai törlesztésére, sem a nagyvonalú életvitelre. Trebitsch Lincoln így kémnek jelentkezett a titkosszolgálatnál.

Küldenék öt egy semleges országba, így Hollandiába. Ott felajánlaná szolgálatait a németeknek. Amint a németek megbíznának benne, ő az angoloktól kapott féligaz információk segítségével tőrbecsalná a német hajóhadat és biztosítaná a fölényes és gyors brit győzelmet. Az angolok olyan udvariasan utasították el Trebitsch Lincolnt, hogy azt ő bátorításnak vélte. Így utazott el saját szakállára Rotterdamba s vette fel a kapcsolatot a német titkos-szolgálattal. Egy kódot próbált eladni nekik, amelyikkel az angolok üzeneteit, de leginkább az ö üzeneteit lehet lefordítani.

Trebitsch ezután kettős ügynöknek képzelve magát New Yorkba hajózott, ahol öccsénél, bizonyos Schlesinger Józsefnél szállt meg. 1915. május 23-án pedig a New-Yorki World című magazinban jelent meg önleleplező vallomása arról, hogyan lett kettős ügynök, s hogy ezért üldözi Őfelsége, a brit uralkodó megannyi kopója.

Brooklynban tartóztatták le 1915-ben. Trebitsch Lincoln a börtönből hívta fel az FBI elődjét, hogy kódmegfejtő képességeit rendelkezésre bocsátaná. S bár a Scotland Yard detektívje útban volt New York felé a kiadatási papírokkal, az amerikaiak irodát rendeztek be a Nyomozó Hivatalban Trebitschnek, aki hetenként biztosította főnökeit, ahogy közel jár a megoldáshoz a mintaként neki átadott rejtjelezett táviratok megfejtésében, kért és kapott egy könyvelőt és végül egy kódfejtőt. Így sem boldogult. A börtönben, - ahonnan őreivel járt ki drága Manhattanibeli éttermekbe, - megírta az „Egy nemzetközi kém vallomásai” című könyvét, jelentős sikerrel.

A börtönből végül lelépett, de harmincnapi bujkálás után elfogták és feltették egy óceánjáróra, amelyik Liverpoolban tette partra a hajdani képviselőt. Három évet kapott a bíróságtól sikkasztásért. 1919 júliusában szabadult az állampolgárságától megfosztott Trebitsch, akit kitiltottak Angliából. Hazatérni nem volt kedvére. Budapesten Kún Béla volt az úr, majd a román csapatok foglalták el Budapestet. A román olajügy után szülőhazájába nem volt tanácsos hazatérnie..

Trebitsch Berlint vette célba. Ott egy nagy német újságnak adta el történetét, majd a Belgiumba száműzött német császárral próbált interjút készíteni. Így került kapcsolatba legitimista körökkel, s egyszercsak a rövid életű Kapp puccs összeesküvői között találjuk.

Dr. Kapp nagyobb szélhámos volt, mint Lincoln Trebitsch, aki a pünkösti kancellár sajtóirodáját vezette. Az összeesküvés hírére repülőgépen érkezett Berlinbe Hitler, de mire a kancelláriához ért Dr. Kapp már elmenekült, csak a sajtófőnököt vehette szemügyre. Gyerünk innen, ez egy zsidó, mondta állítólag Hitler az „igazi” Trebitsch Lincoln láttán.

A jobboldali összesküvést felszámolta a német szociáldemokrata kormány, de reménységként ott voltak Magyarországon az „Ébredők”, Eckhardt, Prónay, Gömbös Gyula. Velük vette fel a kapcsolatot a nemzetközi fehér ellenforradalom megbízásából Lincoln Trebitsch Budapesten. Ebben a német nagykövet Egon von Fürstenberg báró segítette. Astoria-hotelbeli szállását a magyar kormány fizette.

Prónay figyelmét sem kerülte el Trebitsch faji származása. Emlékiratai szerint ő figyelmeztette a német Bauer őrnagyot, hogy „az Ön sötéthajú zsíros barátja egy zsidó és nem szívesen beszélek előtte titkokról.” A titok az volt, hogy a nemzetközi összesküvés szálai Luddendorf tábornokhoz vezettek, akinek az a kétes történelmi dicsőség jutott, hogy egyszemélyben lehetett Lenin és Hitler szálláscsinálója.

Luddendorfnak komoly ajánlatot tartogatott Trebitsch Lincoln, aki már Nankingban volt Yang Sen tábornok katonai tanácsadója. A nagytiszteletű Lincoln Trebitschet mindig érdekelte Kína. Miként lett Wu Hung Chan tábornok gyermekeinek tanítója, máig rejtély. Miként az is, hogyan lett a protestáns misszionáriusból Sanghaiban buddhista szerzetes Csao Kung néven.

A második világháború kitörése Sanghaiban érte tanítványai körében. A német követségen Csao Kung abbé, ahogyan nevezte magát azt üzente Hitlernek, hogy amikor megtanítja a háború mesterfogásaira a berlini kancelláriában a falból három bölcs ember lép ki s megfejti iziben a világ titkait. Eddig minden ország titkos-szolgálatai hallgattak Trebitschre.

A német kaland, magyar kiruccanás közben a nemzetközi fehér összeesküvés titkait a csehszlovák titkos-szolgálatnak sikerült eladnia jelentős pénzért. A minisztériumot a kifizetésre maga az elnök utasította. Tibetben nagyjából egyidőben halt meg a dalai és a pancsén láma. Trebitschnek hirtelen esélye nyílhatott, hogy maga legyen a sokat szenvedett ország vallási vezetője, de ez a terve nem sikerült. A japán elözönlés alatt is Sanghaiban maradt s ott hunyt el 1943. október hatodikán.

Forrás: Az "igazi" Trebitsch /nepszava.com