Kedves Anita !
Érdeklődéssel olvastam cikkét Muray-Metzl Lipótról. Amennyiben lehetséges, úgy ennek az írásnak három mondatát véleményem szerint a történeti hűség érdekében módosítani lehetne.

„Százával ontotta egyetlen kézlegyintésével a halált.”
Muray a bevonulási központ parancsnoka volt, feladata a „kiképzés” –mely gyakorlatilag helyi földmunkák –árokásás, ároktisztítás- elvégzését jelentette a behívott zsidó és megbízhatatlan elemek részéről- és a felsőbb igények alapján a keleti frontra vezénylendő századok összeállítása, bevagonírozása volt. Kiképzés közben nem történt „halálosztás”, jellemző volt rá ugyanakkor az embertelenség, könyörtelenség, brutalitás. Véleményem szerint hitelesebb volna a nagy valószínűséggel halált jelentő keleti frontra küldést írni.

„Már ott állnak Nagykáta, Tápiósüly hóhérai a bírói pulpitus előtt.”
Kétszeresen félre értelmezhető megfogalmazás. A Népbíróság előtt álló személyek közül senki sem volt nagykátai születésű, illetőleg ottani lakos. Nagykáta 1945 után évtizedekig nyögte annak minden hátrányát, hogy kedvező fekvésénél fogva rá esett a HM akkori illetékeseinek választása a bevonulási központ helyének meghatározásánál. Hasonló volt a helyzet az 1944-es gettó kialakításánál, amikor a Gyömrő-Tápiógyörgye közötti körzet 600 zsidó lakosát költöztették Nagykátára.
Értelmezhető –elsősorban a témában járatlan olvasók számára- a megfogalmazás úgy is, hogy a jelzett településeken, azok lakosaival viselkedtek hóhér módjára. Természetesen ez sem igaz, hiszen hatáskörük a polgári lakosságra nem terjedt ki, csupán a bevonult „muszosok” fölött diszponálhattak.

„…a nagykátai munkaszolgálatos századok hírhedt parancsnokának ügyében…”
Miként már jeleztem, a századok parancsnokát a fronton kapták meg a muszos egységek. Muray alezredes a bevonulási központ parancsnoka volt. Beleszólása csak abban volt, hogy kit küldjenek a frontra, ki kapjon méltányossági vagy törvényességi alapon felmentést. Ez utóbbit –leginkább ez jellemezte embertelenségét- még akkor is megtagadta, amikor az joggal járt volna a behívóparanccsal nála jelentkezőnek. Szépirodalmi feldolgozása több esetben –memoárok, visszaemlékezések, stb.- megtörtént ennek, lásd pl. Rejtő Jenő, Petschauer Attila esetét.

Basa László