A népek helyzete

1900 | December

Képviselőink nagyobbrészt haza mentek már választóik körébe ünnepelni, miután az országgyűlés ez év vége előtt elintézendő feladatait bevégezte s a főrendiház is letárgyalta és elfogadta a képviselőház által hozzá áttett törvényjavaslatokat.

Ha egy tekintetet vetünk az utóbbi idők jelenségeire, bizony sajnosan kell beismernünk, hogy manapság már nem környezi az országgyűlést a népszerűségnek az a hatalmas dicsfénye, mint egykoron, nemzeti nagy küzdelmeink idejében. Jellemző e tekintetben, hogy a mi még soha sem történt, az országgyülés az ujságok egy részében ellene intézett támadások ellenében sajtópörök indításával kénytelen védekezni. Nem csupán az a körülmény okozza ezt, hogy a nemzeti létünk alapjait fenyegető veszély nagyobbrészt elmult, hanem része van benne annak a csalódásnak is, mely az országgyülés müködésének eredményei tekintetében a népet érte.

Igaz, hogy eme jelenség még sokkal nagyobb mértékben mutatkozik más európai államokban. Az országgyülések nem váltották be azokat a reményeket, melyeket a nemzetek korábban működésükhöz csatoltak. Sem a katonai, sem a reakczionárius törekvések ellenében nem fejtették ki a képviselők azt a szivós ellenállást, melyet tőlük a nemzetek vártak. Nem bizonyultak a valódi népérdekek ama rettenthetetlen védőinek, a minőket bennök egykor a nép remélt. Ezt látjuk mindenfelé.

Ausztriából, hol a nemzetiségi villongások mindent megbénitnak, nem is beszélve, azt kell látnunk, hogy oly országokban is, hol nemzetiségi ellentétek csak kis mértékben is léteznek, a népképviselet nem az többé, a mi volt.

Németországban, melynek birodalmi gyülése pedig az általános szavazat utján választatik, a birodalmi gyülés nem volt képes megvédeni a lakosságot a katonai és világpolitikai tulkapások káros következéseitől. A hadügyi körök a jövő évre a szárazföldi hadsereg számára 680 millió márkát, a haditengerészet számára 211 millió márkát, nyugdíjakra, nagyobbrészt katonaiakra 69 millió márkát, a katonai czélokra fölvett birodalmi adósság kamataira 72 millió márkát, összesen 1032 millió márkát követelnek. Tizenkét évvel ezelőtt a most elősorolt czélok évi szükséglete csak 502 millió márka volt. Óriási emelkedés ez, mely nem áll arányban a német nemzet vagyoni erejének gyarapodásával, bár kétséget nem szenved, Németország gazdasági fejlődése hatalmas, szinte bámulatos volt.

Francziaországban a szabadelvü köztársaság élethalál harczot folytat a reakczionárius pártok ellen, melyek mögött az óriási pénz és társadalmi hatalommá növekedett egyházi társulatok állanak.

Mi az oka ezeknek a kedvezőtlen jelenségeknek?

Az egyik az, hogy a népszabadság ellenségei az idők folyamán rájöttek, hogy a népképviseleti rendszer nemcsak a szabadság és a szabad intézmények védelmére jó, miként egykor a közvélemény hitte, hanem pompásan használható a reakczionárius törekvések előmozdítására is. A reakczionárius pártok az alsóbb néposztály előítéleteinek és szenvedélyeinek a kihasználásával nagy sikereket érnek el.
A másik ok, az üzérkedési szellemnek elharapódzása s képviselői körökbe való tulságos behatolása. Igy fejlődött ki az a helyzet, hogy a népképviseletek tagjainak tekintélyes része a helyett, hogy küldöinek érdekeit szolgálta volna, a nagy tőke érdekeinek szolgálataiba szegődött. Valamennyi európai ország- vagy birodalom gyülés hemzseg az afféle elemektől, melyeket nálunk összeférhetetlennek szoktak nevezni.

A közerkölcsök mindenféle züllésnek indultak. Még Németországban is, melyet az öreg Vilmos császár még a jó erkölcs és az isteni félelem birtokának nevezett, épen a napokban ijesztő jelenségei merültek fel az erkölcsi hanyatlásnak.

Angliában, az alkotmányosság őshazájában sem jobbak a viszonyok. Legutóbb kitünt, hogy a 670 tagot számláló alsóház tagjainak négyötödrésze részvénytársaságok igazgatója, és pedig nagyobbrészt többszörösen. Némelyiknek tizenkét, egynek tizenhat ily állása is van. Kétszázhatvankilencz parlamenti tag bankoknál és ipari vállalatoknál visel igazgató-tanácsosi állásokat, a többiek vasúti, biztosítási, távirda-, telefon- s más társulatok közt oszlanak meg. Magok a miniszterek is részesek mindenféle vállalatok igazgatásában. A húsz miniszter közül 13 visel összesen 19 igazgató-tanácsosi állást. A híres gyarmatügyi miniszter, Chamberlain személyére nézve nincs ezek között, de egész atyafisága különféle vállalatok élén áll, melyek szerződéses viszonyban állanak az állammal és a hadseregek szállítóival. Magának a miniszternek csupán milliókra menő részvényei vannak ily társulatoktól, de fiai, vejei, testvérei, sógorai s egyéb rokonai benne ülnek a szállító társulatok igazgatóságában. Merészen és határozottan tagadta azonban a miniszter, miszerint az ő befolyásának része volt benne, hogy az illetők a szállításokat megkapták. És minthogy pedig ez bebizonyítható szigoru jog szerint csakugyan nem volt, a nagy többségében igazgató-tanácsosokból álló parlament napirendre tért az ügy felett.

Soha sem emlegették Európában annyit az Istent és a vallást, mint napjainkban és soha sem állott az erkölcsiség alacsonyabb szinvonalon, mint most. Berlinben hálaadó istentiszteletet tartottak egy Khinából visszatért csapat megérkezése alkalmából, mely ott a távol keleten a vallás nevében gyilkolta a khinai lakosokat, nőket, aggokat, gyermekeket.

Az angolok is hálaadó istentiszteletet terveztek a hazatérő Roberts lord megérkezése alkalmából, kit január 2-kára vártak Londonba. De az újabb boer győzelmek hírére elejtették a tervet.

A boerok még nincsenek kiirtva, bár hallatlan kegyetlenséggel folytatják ellenük a harczot. Városaikat, gazdasági majorjaikat felégetik, asszonyaikat, gyermekeiket minden élelem nélkül űzik világgá a sivataggá tett országban. Egész Európa iszonyattal nézi ezt a vad hadviselést. Pedig mily csekély az, a minek hire az angol parancsnok szigoru ellenőrzése mellett Európába juthat. Mennyivel iszonyúbb lehet a valóság!