A hadügyi költségek jelentékenyebb emelése mint terhes felhő közeledik felénk.

Nagyon komoly hirek érkeztek erre vonatkozólag az osztrák fővárosból. A hadügyminiszter és a tengerészet főnöke igen tetemes tulkövetelésekkel állottak elő a közös költségvetésnek a bécsi miniszteri tanácsokban való megvitatása alkalmával. Harmincz millió, sőt ennél is nagyobb többletről beszélt a hir. A három napon át folyt tanácskozások alatt Széll Kálmán és osztrák kollegája, dr. Körber erős harczot folytatott a hadügyminiszter követelései ellen. S ugy látszik, nem eredmény nélkül, mert a legujabb hirek már kevésbé aggasztók.

Ezek szerint valószinümek látszik a következő:

A gyorstüzelő ágyukra vonatkozó költségeket, legalább nagyobb részt elhalasztották, s csakis néhány hegyi üteget fognak előállitani. A transzváli háború tanuságai már is abban mutatkoznak, hogy a hadügyi kormányzat – a mit csak helyeselni lehet – nagyobb sulyt kiván fektetni a katonaságnak a lövésben való oktatására s annak a néhány milliónyi többletnek, mely az 1901-iki hadügyi költségvetésben benne maradt, tetemes része lőporra és czéllövő térségek beszerzésére fog kivántatni. A pár száz milliós befektetés tehát épen nincs elejtve, hanem csak elodázva.

A haditengerészet szaporitását is követeli a hadügyi kormányzat.

A többi államok óriási fegyverkezései a tengeri erő terén nem hagyják nyugodni a mi katonai köreinket. Németország tudvalevőleg meg akarja kétszerezni hajóhadát. Oroszországban is újabban ötven millió rubelt, Amerikában hatvan millió dollárt kiván e czélra szánni a kormány.

A tengeri hatalmak közt valóban lázas versengés folyik a hajóhadak szaporitása tekintetében.

Az a körülmény, hogy a mi katonai ügyeinkben intézkedő köreink ebben a versengésben részt akarnak venni, egyike közéletünk legnehezebb és legaggasztóbb jelenségeinek. Az osztrák tőkepénzes és gyáros körök szeretnék, ha a monarkhia tengerentúli birtokokat szerezne és tért nyitna nekik a más világrészekben való vállalkozásra s az oda irányitandó ipari kivitelre.

Magyarország azonban a maga ipari szükségleteit sem tudja kielégiteni.

Miért mennénk hát mi Khinába piaczokat szerezni, mikor a saját piaczainkat sem birjuk visszahóditani az osztrák ipartól? Miért vigyük pénzünket tengerentúli országokba, hogy ott létesitsünk vállalatokat, mikor a saját vállalatainkat is idegen tőkével vagyunk kénytelenek létesiteni? Épen most tapasztaljuk, hogy mihelyt a külföldi tőke másfelé veszi irányát s kezd elfordulni a magyar papiroktól és a magyarországi vállalatoktól, azonnal pangás áll be nálunk s ezrekre szaporodik fel a munkanélküli munkások száma, míg eggyes megyékből tömegesen tódul a népség Amerikába.