A boer csapatoknak a lőfegyverekkel való ügyes bánása, arra kényszeritette az angolokat, hogy az ellenség golyói ellen minden uton-módon védekezni igyekezzenek.

Az angoloknak mindenek előtt azon kellett lenni, hogy az első harczvonalban álló csapataik érdekében a hátrafelé vezető vasúti összeköttetés fentartassék és a sineken közlekedő élelmiszereket, lőszert, pótcsapatokat szállitó vonatokat a boerok puska és gránát tüze ellen megvédjék. Kénytelenek voltak a fokföldi gyarmatokból meginditott szálitmányokat külön e czélra berendezett vértezett vonatokon elhelyezni.

Ezen mozgó várak felszerelése mindinkább tökéletes lett és jelenleg már vetágyukkal és gyorstüzelő Maxim-féle ágyukkal vannak ellátva. Egy ilyen vértezett vonatnál a mozdony kényes és mozgékony részének szintén vértekkel való ellátása lehetetlen volt, más részről pedig a boer lövészek mindig a mozdonyt, mint a vonat szivét és fejét vették czélba, hogy esetleg felrobbanthassák. Végre mindenféle kisérlet után egy angol mérnök egy ép oly eredeti, mint czélszerű módot talált fel.

Golyók ellen csakis tömör vagy rugékony anyagok nyujtanak védelmet, az angol mérnök tehát azon volt, hogy e czélra valami olcsó és könnyen megszerezhető anyagot találjon. Fáradozásait siker koronázta, a mennyiben a déli és nyugati Afrika minden kikötőiben nagy mennyiségben található régi hajókötelekben a kívánt anyagra bukkant.

A hajókötelek sürün a mozdonyra rakva ennek mozgékonyságát meg nem akadályozzák, de a gépet golyók, valamint gránát szilánkok ellen megvédik. A mozdony igy burkolva nagyon furcsán néz ugyan ki, de a czél mégis el van érve, mert a boerok golyói a köteleken nem birnak áthatolni, és ami legfőbb, a mozdony vezetője, valamint a fűtők, esetleg még a mozdony széntartójában álló vezérkari tiszt is biztositva vannak a lövések ellen.