Felemelő pillanat lehetett, amikor a nagy utazó az Újvilág partjaira lépett és felemelő az is, amikor hamvai partot értek spanyol földön. Miért hát e kioktató, lekezelő hangnem, honnan a látomás a vizet maga előtt "busan hányó", sóhajtozó kolosszusról? Hogyan válhatott a hajdan hatalmas, erős nemzet "az elhamvadt dicsőség országává"? 

Úgy látszik, a történelem dicsőségét gyorsan átírja a napi politika. Mi is történt a századforduló környékén?

Európában a brit külügyminiszter négyes szövetséget hozott létre Anglia, Franciaország, Spanyolország és Portugália részvételével. Néhány évig a nagyhatalmak két jól elkülöníthető csoportra oszlottak, Angliával és szövetségeseivel az egyik, illetve Ausztria, Poroszország és a cári birodalom konzervatív szövetségével a másik oldalon.

Ekkor mélyült el a később az egész nemzetközi politikát döntően meghatározó ellentét Anglia és Németország viszonyában és indultak meg azok a folyamatok a politikában, amelyek a Monarchia nagyhatalmi helyzetének megőrzését, sőt további fenntarthatóságát is megkérdőjelezték.

Természetes hát, hogy a monarchikus Magyarországon szivesen láttuk a "hatalmi négyes" legalább egyik államát vesztesnek, megalázottnak, letűntnek. Annál is inkább könnyen ment a dolog, mert alig két éve írták alá a spanyol-amerikai háború békeszerződését, amelyben Spanyolország elvesztette korábbi gyarmatainak jó részét, így például Kubát, Puerto Rico-t, a Nyugat- Indiai szigeteket, a Guam szigetet, a Marianas-szigeteket és a Fülöp-szigeteket.

S mi lehetne nagyobb elégtétel egy önállóságát vesztett ország tudósítójának, mint megleckéztetni az "elbukottat" - még akkor is, ha igen kicsi a valószínűsége, hogy bárki az "ottaniak" közül elolvassa...

Ez persze nem akadályozott meg bennünket abban, hogy még 1900-ban törvényt hozzunk "A találmányok, védjegyek és mustrák oltalma tárgyában Spanyolországgal kötött egyezmény becikkelyezéséről" - hiszen a tudomány fejlődik és a haladás ugyebár nem állhat meg.