Az értékes vándordíj, mely 10 km.-es mezei versenyben került első ízben mult vasárnap döntésre, reánk magyarokra nézve váratlan eredménynyel végződött. Három magyar versenyző: Gillemot, Halmay J. és Jónás indultak a versenyben és közöttük az ujabban nagy formát mutatott Gillemot annyira kimagaslott ellenfelei közt, hogy csaknem biztosra vehettük győzelmét.

A mezei verseny azonban más, mint a pályán való versenyzés és a rendező bécsi egylet, a *The Ramblers* gondoskodott arról, hogy a verseny terepe felforgasson minden számítást. A verseny inkább hegymászó verseny volt, sziklás meredekeken fel és hasonló lejtőkön le. A versenyzők legnagyobb része az első kilométerek megfutása után kiállt és csak öten maradtak a versenyben.

Ezek közül Gillemot és a bécsi Sax maradtak a helyzet ura. Az első 5 km.-en Sax vezetett, ekkor Gillemot veszi át a vezetést és már biztosnak látszott a győzelme, az apró konfetti papírossal hiányosan jelzett uton azonban eltévedt és ha hamarosan meg is találta a helyes utat, ezalatt Sax oly előnyt szerzett, melyet már behozni nem tudott. Megközelítette ugyan 10 méternyire ellenfelét, midőn azonban Sax – mielőtt beérhette volna – átfutott a czélvonalon, ő is meg állt és e közben a prágai Pezold a czél előtt 1 méterrel elérte és második lett.

Az esetből mindenesetre az a tanuság, hogy ha versenyzőink idegen, előttük ismeretlen helyen szándékoznak versenyezni, ugy jól tennék, ha előzőleg tájékoznák magukat: a verseny terepe felől, akkor hasonló meglepetésben nem részesülhetnek.

A Nicholson-díjjal kapcsolatosan juniorverseny is volt 2500 m. távon, az induló magyar Kazár azonban gyengének bizonyult bécsi ellenfeleivel szemben, mindenesetre azonban befolyásolja őt is a szokatlan terep, melyhez trainingje nem volt.

Abból, hogy a bécsiek aránylag milyen jól bírták a versenyzést a nehéz terepen, feltehető, hogy ismerték a verseny helyét és igy helyesebben trainírozhattak, mint a mieink. Különben semmiképp sem magyarázható meg a bécsi futók aránylag jó szereplése.