Ámbár e század folyamán igen sokat írtak az okokról, melyek ősszel a növények színváltozatait előidézik, ismereteink ez irányban még most sem kielégítők.

Midőn 1897-ben ozmotikus kísérletekkel voltam elfoglalva – írja E. Overton –, azt a megfigyelést tettem, hogy a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) friss levelei, melyeket néhány nappal azelőtt gyönge nádczukor-oldatba tettem, élénk vörös színt kaptak.

További kísérletek azt mutatták, hogy ha e növényt szőlő-, nád- vagy gyümölcsczukor-oldatban neveljük, levelei, míg az oldatban tartjuk, kifejlődnek, állandóan vörös színt öltenek, sőt azok a levelek is, melyek a kísérlet előtt már teljesen ki voltak fejlődve, lassanként vörös-barna színt öltenek. Ez a szín annak köszönhető, hogy a levél czölöpös sejtjeiben és a levelek légüregeiben megjelenik a vörös sejtnedv.

E sejteknek bizonyos száma még normális körülmények között is tartalmaz vörös sejtnedvet, különösen, ha a növény erős napfénynek van kitéve s a víz, melyben tartjuk, alacsony hőmérséklet?. Ilyen körülmények között azonban sohasem ölt olyan élénk színt, mint az, melyet czukoroldatban neveltünk. Ha az oldatot gyakran változtatjuk, a növény heteken át ép és egészséges marad.

A Hydrocharis egy fájának levélnyele, gyökérhajtása és gyökere rendes körülmények között, s ha a növény elég napot kap, többé-kevésbbé vörösen foltozott, de a sejtek száma, melyek a vörös sejtnedvet tartalmaznák, sokkal nagyobb ama növényekben, melyeket czukoroldatban nevelünk, még azon esetben is, ha a világosság és hőmérsékleti viszonyok annyira sem kedveznek a vörös festőanyag képződésének, mint a tiszta vízben növő növényekben.

Só-oldatok és a szénhidrátoktól eltérő más szerves anyagok oldatai nem vezetnek hasonló eredményekre, sőt a czukor galaktoze fajtája is teljesen hatástalan; a tejczukor (laktoze) is csak hosszú idő után s akkor is csak gyengén hat.