Látogatás Robinson szigetén
A Csendes oczeánban fekvő Juan Fernandez szigetét, a hol Defoe világhirü regényének előképe, Selkirk Sándor matróz, négy éven és négy hónapon át (1704-1709) teljesen egyedül élt, a Robinson nevéhez füződő nagy érdeklődés mellett is igen kevesen látogatják, mivel a világforgalomtól igen félre van s a legközelebbi szárazföldtől is több mint 500 kilométer távolságra esik.
Nem egyszer hirdették már, hogy elsülyedt a tenger mélyébe s másszor, hogy lakói teljesen kipusztúltak. E híresztelések később teljesen alaptalanoknak bizonyúltak.
Legközelebb egy Slocum Josué nevü utazó járt rajta, ki „Spray” nevű yachtján egymaga 74,000 kilométernyi nagy útat tesz meg a föld körül s erről az angol *Century Minthly Magazine*-ben részletes leírást közölt.
Slocum a Tűzföld partjaitól 15 nap alatt ért el a világhirü szigethez, melynek kékes hegycsúcsát közel 50 kilométernyi távolságból láthatta meg először. Ágyúlövéssel adott jelt a sziget lakóinak, kik kezdetben nagyon bizalmatlanúl fogadták az utazót, de később megbarátkoztak vele. Slocum több napot töltött az elhagyatott szigeten.
Slocum igen kellemes helynek mondja a szigetet. A hegyeit mindenütt erdő fedi, s a völgyek, melyeken tiszta vizű patakok folynak végig, termékenyek. A szigeten ma már nincsenek kígyók, sem vadállatok, kivévén a vadon élő disznókat, kecskéket, kutyákat. Nincsenek szeszes italok, rendőrök és ügyvédek sem. A lakók egyszerűen élnek, kiki saját ízlése szerint öltözködik. Jelenlegi számuk a gyermekekkel együtt 55, nagyobb része Dél-Amerikából költözött ide.
Választott fejük Carroza Emanuel, egy állitólagos svéd nemes, ki Slocum látogatása idején Chilében volt, hova gyermekeit vitte iskolába. Az ő lakása is egyszerű faház, melynek egyetlen dísze volt egy zöldre festett réz ajtókilincs, további kitüntetésűl egy árboczfa az arra fölvont lobogóval, meg a parton egy vörösre és kékre festett csónak.
A szigeten számos barlang van, melyekben egykor az ide szállított elitéltek laktak, de ma mind lakatlanok s nagyobb részüket be is tömték. Az a barlang, melyben egykor Selkirk lakott, a Robinson Crusoe-öböl mellett, ma szintén lakatlan, valamint a környéke is meglehetősen kopár; jellemző azonban, hogy igen kellemes helyen fekszik, mivel magas dombok teljesen megvédelmezik a szelek ellen.
Egyik közeli tetőn, a honnan Selkirk leste a tengeren esetleg feltünedező hajókat, sziklába vésve hosszú angol feliratú emléktábla van az ő életrajzi adataival. Az van irva e táblára, hogy Selkirk, mint a Weymouth hajó hadnagya, 1723-ban 47 éves korában halt meg; de ez tévedés, mert bebizonyították, hogy halálozási éve 1721 volt.
A sziget hoszsza kelet-nyugati irányban 22 kilométer, legnagyobb szélessége 12 kilométer s legmagasabb hegycsucsa mintegy 800 méter. A déli szélesség 35 ? foka alatt lévén, a forró földöv szélén esik, miért is igen sok meleg égalji növény van rajta.
A gyümölcsök nagyobb részt vadon tenyésznek s különösen füge van sok. Slocum a szigeti lakosok gyermekeivel több kosár vadgyümölcsöt szedetett össze ápril vége felé; viszont ő is eladott egyet-mást a sziget lakóinak, kik egyéb eszköz hiányában különféle régi, forgalomból kiment pénzekkel fizette, melyek között, mint utazónk megjegyzi, több ritkaság volt, úgy hogy az üzletből szép nyeresége volt.
Különben megjegyzi a lakókról, hogy általában spanyolúl beszélnek, békés indulatúak, de a szellemi életnek jóformán nyoma sincs náluk, a gyermekeket sem taníttatják.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!