Dtum
Login with Facebookk
1902 | Augusztus

Földünk keletkezésének kora

Ma már általában elismert dolog, hogy a föld keletkezése sokkal régebben történt, mint a hogy a régi felfogás nyomán hinni szokás. De azért hiában keresünk a természetudományi és geologiai művekben egészen pontos számot a világ teremtésének idejére vonatkozólag. Természetes, hogy ezt a kérdést a tudósok megközelítőleg sem tartják megfejthetőnek; legfölebb a föld és a naprendszer keletkezésének idejét próbálgatják némileg megközelítőleg számokban is kifejezni.


Régebben ezek a számok rendkívül eltérők voltak egymástól, mert hiányzott minden megbízható számítási alap. Jelenleg azonban komoly tudósok olyan adatokra építenek, a melyek legalább a valószinűség megközelítését lehetővé teszik.


A legújabb vizsgálódók egyike Wellish angol tudós, ki az ismert Kant-Laplace-féle elméletre támaszkodva, arra az eredményre jut, hogy az a korszak, midőn a föld kérge már annyira kihült, hogy az első réteges leülepedések keletkezhettek, 3 4/10-szer hoszsabb időbe telt, mint az azóta napjainkig eltelt idő.

 

Minden geologiai korszaknak, azaz minden réteg lerakodási idejéűl azt az időszakot veszi, mely alatt az egyenlítő és a föld pályájának átlagpontjai egyszer megkerülik az egész égboltozatot s ez az úgynevezett plátói, vagyis nagy év.

 

Ily módon számítva, a föld pályájának átlagpontjai egyszer megkerülik az egész égboltozatot s ez az úgy nevezett platói, vagyis nagy év. Ily módon számítva, a föld már kerek számban kilencz millió éve, hogy megalakúlt, mint külön világtest.

 

Számitásai egészen tudományos jellegűek, de természetesen ő maga is csak föltevésnek tartja elméletét s egyáltalán nem állítja, hogy az említett évszám egészen pontos volna. Mindamellett kétségtelen, hogy a mathematikai alappal biró s valószinű számítás egyelőre eléggé megbizható.


Még érdekesebb Thomson Vilmos híres angol természetbúvárnak a nap korának megállapítására vonatkozó számitása. Thomson abból indúl ki, hogy a nap a meleg kisugárzása következtében lassanként folyvást hűl. Mivel a nap melegének fokát megközelítőleg képesek vagyunk megállapítnai s azt is tudjuk, hogy eredeti melege, midőn ködanyaga megsűrűsödött, legalább tiz milliószor nagyobb kisugárzást fejtett ki, a számításra már van némi alapunk, de ezenfelűl még a kihűlés idejét is meg lehet állapítani.

Mindezt tekintetbe véve, Thomson számítások és okoskodások ereményeként azt állítja, hogy a nap legalább 100 millió év óta sugároz ki világosságot és meleget, de ez a működése még legfölebb ötször ily hosszú ideig tarthat, de egyszersmind folyvást gyöngűl s bizonyos évmilliók múlva kevesebb lesz, mint a mennyire az embernek szüksége van.


A nap és föld keletkezésénél természetesen még sokkal későbbi az ember keletkezése, bár ez is régibb, mint a hogy őseink hitték. Ma már példáúl egészen bizonyos, hogy a khinaiaknak 2200 évvel Krisztus előtt egészen rendezett államuk volt; ugyanakkor már az Eufrates és Tigris partjain is fejlődött társadalmi élet mutatkozik s valószinűleg jóvel ezelőtt szintén ilyen élet volt a Nilus torkolata körűl is.

 

Ezenkivül a régészeti leletek is sokkal régibb időszak mellett tesznek tanúságot. Közép-Európában sok lelet kerűlt napfényre oly korszakból, midőn itt még sarkvidéki éghajlat volt s ezek a leletek nemcsak emberek létezéséről tesznek tanúságot, hanem azok életmódját, különösen vadászatukat, ruházatukat is híven tütntetik elénk.

 

Ezen kor után Közép-Európának egész állatvilága átalakúlt, egyes fajok teljesen kihaltak vagy kiköltöztek, a mi csak hosszú időszakok lefolyása alatt történhetett meg. Az európai régészeti leletek tehát arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az ember más sok-sok ezer évvel ezelőtt élt itt.


A tudósok újabban abban állapodtak meg, hogy Európában két jégkorszak volt s az ember már e két korszak között is élt. Valószinű, hogy az utolsó jégkorszak és a jelenkor között rövidebb időszak esik, mint a két jégkorszak között.

 

Heim zichi tanár, ki e tekintetben kiváló szaktudós, azt állitja, hogy az utolsó jégkorszak óta legalább 10,000 év telt el, de legfölebb 50,000, s hogy a két jégkorszak a föld történetében bizonyos periodikus körjelenség, mely valószinűleg összeköttetésben áll a már említett plátói nagy évvel, azaz körülbelűl 26,000 év alatt ismétlődik.

 

Ha tehát kerekszámban véve 10,000 év folyt le a legutolsó jégkorszak óta, még most fele időszakát sem értük el a legközelebbi jégkorszaknak. Pedig kétségtelen, hogy a legutolsó jégkorszak előtt már éltek emberek a földön s volt bizonyos műveltségük is. Az emberi nem keletkezésének ideje tehát 10,000 évnél sokkal régibb.


Ez magában véve igen rövid idő más élőlényekével összehasonlítva, de sokkal hosszabb, mint apáink gondolták s ha a két jégkorszakot a plátói évvel számitjuk, ma már az emberi nem 30-40,000 esztendős a földön.

 

Természetes, hogy az első korszak még inkább a természetrajz, mint a történelem körébe tartozik, sőt a rendszeres történelem alig éri el a 3000 esztendőt, egyes kisérleteket nem számitva. Lesz-e még az embernek oly hosszú ideje a földi életben, mint a mennyi eddig volt, teljesen bizonytalan, bár valószinű. Mindenesetre eljő az a kor, midőn ember többé nem lesz, mert a föld élete örökös változás.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Kant - Laplace elmélet
Kántor Judit

A Föld keletkezésére vonatkozó elméletek közül talán a legismertebb. Nevét arról a két szerzőről kapta, akik egymástól függetlenül, negyven évnyi különbséggel magfogalmazták. (Kant (1755) Naturgeschichte u. Theorie des Himmels c. munkájában, Laplace pedig Exposition du systeme du monde (1795) c. munkájában fejtette ki.)


Ezen elmélet szerint Naprendszerünk összes ősanyaga magas hőfoku gőz-gömbben egyesült, melynek nagysága meghaladta jelenlegi bolygórendszerünk határait. A nehézkedés folytán ezen gőzgömbben az anyagok összehúzódása állott be, ugy hogy a középpont felé sűrüsödvén, egy középponti sűrübb tömeg, vagyis mag keletkezett: a Nap.

 

A középponti mag és vele együtt az őt körülvevő gőz- v. ködnemü anyag valamely külső okál fogva haladó s egyszersmind forgó mozgásba jött.

 

A tömeg fokonként való sűrüsödésével, amellyel természetesen térfogatkisebbedés járt, nőtt a forgó mozgás gyorsulása és ezzel együtt a középponttól távolodó erő, amelynek erősbödése folytán a gőztömeg legkülsőbb része az eredeti gömbtől gyűrüalakban vált le, megtartván előbbi irányu mozgását.

 

Ezen gyűrü mindinkább sűrüsödvén, önálló gömbbé húzódott össze és létrejött a legelső, a Naptól legtávolabb eső bolygó.

 

A középponti mag, valamint az egész gőztömeg további sűrüsödésének és összehúzódásának következménye volt egy másik gyűrü leválása, mely megint csak bolygóvá lett. Igy ment ez tovább addig, mig a folytatólagos összehúzódás egy bizonyos stádiumában a centrifugális erő egyensúlyt nem tartott a nehézkedési erővel és akkor talán a hatodik gyűrüleválás eredményezte Földünket.

 

Ezen gyűrük némelyikénél kisebb mértékben hasonló folyamat ismétlődött mint azok keletkezésénél és létrejöttek a holdak, vagyis mellékbolygók.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98