A múlt évi téli divat mintha az idei nagy hideg jóslatát adta volna! Akkor is – bár csak negédes kedvtelésből – fülig burkolództunk a selymes, puha prémekbe, mit aztán nélkülözhetetlennek jelölt a dermesztővé vált hideg. Az utczákon tipegő nőknek csak a hidegtől kipirult orrocskájuk látszik a kabátok hatalmas gallérjainak s a meleg nyakbavetők keretéből.

A prémek divatját meghatározni csaknem lehetetlen. Mert hiszen mindenkinek a saját viszonyaihoz mérten kell azokat megválasztania.

Avagy talán törvénynyé igtassuk, hogy mindenkinek oly drága, 4-6 ezer koronát érő szibériai csikóbőr bundát kell viselnie, a minőt mai számunkban bemutatunk. Dehogy, hagyjuk ezt a költséges divatot a villámkerekű automobilon tova robogó amerikai misseknek, mi pedig elégedjünk meg a szerényebb prémfajokkal.

De okvetlen érdekesnek kell találnunk a *high life*-nak ezt a divatját, a mely egyszersmind szernácziós újdonság is. A kabát szabása félbő, watteau-ránczczal a hátán. A magas gallér, a hajtókák, valamint a pagode-újjak kézelői hosszúszőrű skungsból készültek. Elől három mozaikgombbal csukódik.

Második képünk egy bő, rövid kabátot mutat, fekete szőrméből szabva. Ezt a facont rendkívüli divatosnak jelölik a párizsi divatczégek s nálunk ezeknek képviselői, a Monaszterly és Kuzmik utódai. Ennek stuart-gallérja van, pagode újjai és széles hajtókái.

Az utczai ruhák szabása most kissé határozatlan. Ingadozik ama két véglet között, a melyet az uralmát makacsul fentartó uszályos alj és a rövid szoknya teremt. Nehéz e kérdésben elvállalni a döntő szerepet.

Mert míg a hosszú mellett tagadhatatlanúl és erősen érvel a benne kifejtezett méltóságteljes elegánczia, addig a rövid ruhát teljesen méltó vetélytársává emeli annak kecsessége és czélszerüsége. Mennyi baczillus maradna az utczák és termek porában, ha nem zavarná fel nyugalmát a selyemuszály!

Bemutatott divatképünk még az uszályos gárdából való. Szürke posztó és szövetje, fekete bársonysávokkal díszítve. A derék reversalakú gallérral, elől kettős hajtókákból alkotott betét, ugyancsak fekete bársonynyal szegve; a közepén ugyancsak fekete bársonycsokor, a két csücskén fekete selyemből bogozott csüngők.

A derék különben bolero szabásu, s alóla sűrűn leránczolt, fekete selyemöv látszik. Pagode-újjak bársony szegélylyel, mely alól bőven kidudorodik a mintás bársonykézelő. Hozzá széles, szürke amazonkalap tartozik, a feje búbjára tűzött, hosszú tollal.

A második toitette szövetjét a most annyira kedvelt zibeline adja. Ez a selyemfényű és puhaságú szövet kiválóan alkalmas a mostani ruhákhoz, a mennyiben azok megkövetelik az antik tógához hasonló redőzetet. Azok pedig csak selyempuha, vastag szövetből omlanak alá művésziesen. Ez a ruha különböző paszománnyal van díszítve s ennél fogva ránk nézve különösen érdekes.

A franczia divatlapok ugyanis most mint legnagyobb ujdonságot emlegetik a *magyar ruhákat*. Mindenesetre nem kicsinylendő, a mikor a korlátlan hatalmú, párizsi divatmatadorok elismerik, hogy *divatképes*a magyar ízlés.

S ezt a mi kedves paszományunknak köszönhetjük, a melyet oly soká ott feledtünk szépanyáink levendula illatos pruszlikjain és mentéin. Hátha mi is viselnök ismét a vitézködést, a melynek a divatos *magyar* ruhák a nevüket köszönhetik?