Minthogy nem kívánom, hogy a t. olvasó talányok megoldásán törje a fejét, már e sorok elején elárulom, hogy ezen különös hangzásu idegen név semmi egyéb, mint egy, a görögök diszkoszához hasonló sporteszköz elnevezése Hawai szigetén.

Az 1896. év elején Athenben megujult olympiai versenyek meghozták a régi olympiai versenyek legszebb versenynemének, a diszkoszdobásnak ujjáéledését is. Az ugyszólván kegyeletből felélesztett klasszikus sport most már a világ minden sportkedvelő nemzeténél meghonosodott, határozott formákat vett fel és világszerte elismert egyszerű szabályok mellett ismét visszanyerte hajdani népszerűségét.

Hazánkban az Athénből visszajött versenyzők voltak e sportnak buzgó apostolai és nekik köszönhető, hogy a számos verseny kiírása utján elért fokozatos haladás folytán, a magyar athleták ma e téren az első helyet foglalják el nemcsak a kontinensen, hanem az egész világon.

Míg az 1896. évi olympiai versenyen a görög Versis még 29. 50 mtr. dobással nyerte meg a babért, négy évvel később párisi olympiai versenyen már honfitársunk Bauer Rezső 36 méteren felüli dobásával lett világbajnok, azóta pedig majd a cseh Janda majd pedig a franczia Eynard dobott 40-41 méteren felül, míg legujabban ismét egy magyar – Fóthi Nándor 41.97 méteres dobásával tartja a világrekordot.

Igen figyelemre méltó dolog, hogy e sportnemben a föld két egymástól igen távol eső pontján, az ókori görögöknél és Hawai szigetének ősi kanak lakóinál a népélet nyílvánulásai egymással találkoznak.

A kanakok által egy ősidőktől fogva űzött sport legalább is feltünően hasonlít a görögök klasszikus diszkosz-sportjához, ugy hogy vannak kutatók, kik ebből és más körülményekből, mint pl. a koszorukkal való díjazásból, a régi hawai-i sisakok formájából stb, a Hawai sziget lakóinak görög, esetleg perzsa származását kövezkeztetik.

Még nem ment teljesen feledésbe, hogy a Sandwich szigetek lakói mint diszkoszdobók világhírűek voltak és a benszülöttek még most is büszkeséggel beszélnek az elmult idők fényéről és annak ujbóli feléledését remélik.

Nemcsak a diszkoszsport űzőit és a testedző sport barátait, hanem a régiségbulvárt és a népélet-kutatót is érdekelni fogja azon hír, hogy Honolulu-n a diszkosz-dobás ősi hawai-i sportja renaissancenak néz elébe, sőt már egy nagy mérkőzésre is készülnek. Az athletika iránt mai nap észlelhető nagy érdeklődés remélhetővé teszi, hogy ezen ujjáébredés tartós hatásu is lesz.

A hawai-i diszkosz, melyet ott, mint már említem, Ulu maiká-nak neveznek, egy hat hüvelyk átmérőjű és másfél hüvelyk vastag csiszolt kőhenger, mely közepén valamivel vastagabb mint a szélein és így inkább lencsealakunak nevezhető.

Ünnepélyes alkalmakkor, midőn rendkívüli erőt és ügyességet akartak egymással versenyezve bemutatni, e sport űzői közelről távolról sereglettek össze. A sima felületű versenypályák, melyen ezen kőlapokat gurították körülbelül 400 mtr. hosszuak voltak és a pálya végén rudakat szurtak le, melyek között a diszkosznak át kellett szaladni, e sport tehát nagy erő mellett rendkívüli ügyességet is igényelt.