Az üstökös csillagok

1903 | Május

Az üstökös csillagok, a melyek olykor-olykor szétbontott hajjal, hosszú fényes csóvával szoktak föltünni az égboltozat sötét azurján, a vilgür kalandor romantikájának a képviselői. Azelőtt puszta megjelenésük rettegésbe ejtette az egész világot, de ma csupán egy szép tüneményt látunk bennök, melyben sajnos, oly nagy ritkán van részünk.

Tudjuk, hogy az a kósza üstökös csillag hazátlan égi vándor, mely ismeretlen mélységből származik hozzánk és gyors mozgásban kerüli meg bolygóvilágunk sugrázó középpontját, hogy visszaszáguldozzék oda, a honnan jött: a világür fagyos sötétségébe.

Csak nagyon kevés azoknak az üstökös csillagoknak a száma, a melyeket a nehézségerő allandóan naprendszerünk tagjává avatott s a melyeknek több visszatérését is észlelték. Ezeknek az üstökösöknek a pályája természetesen magába visszatérő görbe vonal, úgynevezett ellipsis, a melynek egyik gyúlpontjában az egész rendszer autokrata uralkodója: a Nap áll.

Az üstökösök túlnyomó része (kb. ž része) parabolikus pályát ír le. Ezek azután sohasem térnek többé vissza hozzánk, épp úgy, mint azok sem, a melyeknek pályája hyperbola.

Az idén a csillagászok legalább is hat ilyen üstökös csillagnaka visszatérését várják. Ezek az üstökösök a következők:

	keringési ideje	napközelbe ér
1. Perinne üstökös	6441 év	május 5-én
2. Giacobini üstökös	6549 év	május 15-én
3. Spitaler üstökös	6402 év	aug. 16-án
4. Faye-Möller üstökös	7566 év	okt. 13-án
5. Winnecke üstökös	5832 év	decz. 30-án
6. Brooks üstökös	7097 év	decz. 12-én

D’Arrest üstököse, melynek keringési ideje 6675 év csak a jövő év (1904) január 22-én ér napközelbe.

Sajnos, mindezeket az üstökös csillagokat, a melyek külsejükre nézve alig különböznek a gyenge fényű ködfoltoktól, csak azok láthatják meg, a kik már jobb fajta messzelátó csővel rendelkeznek. Szabad szemmel látható üstökös csak nagy ritkán jelenik meg és éppen ezek el örökre számunkra.

Így az 1811-iki nagy, az 1843-iki fényes üstökös megjelenéseknem ismétlődtek többé. Legszebb volt a tizenkilenczedik század második felében az 1858-iki Donati-féle üstökös, de már csak kevesen lesznek az élők sorában, a kik ezt a gyönyörűséges égi tüneményt látták.

Ellenben az 1882-iki üstökös szép ezüstszinű csóvájávalmég mindnyájunknak friss emlékezetében maradt.

Két évvel ezelőtt, 1901-ben szintén jelent meg szabad szemmel látható üstökös, mely azonban állandóan a déli égboltozat csillagzatai között mozgott s így minálunk nem volt észlelhető.

Tavaly ősszel végre a Perseus csilagképében jelent meg egy ilyen kósza égi vándor, melyet sokan láttak szabad szemmel, noha ez sem volt valami föltűnő.

Mindenesetre egy föltűnő, fényes csóvájú üstökös csillagnak a megjelenése az időszerint nagyon kívánatos volna. Mai módszereinkkel és segédeszköeinkkel hatalmas lépéssel vihetnők előre ismereteinket az üstökösökről, ezekről a legérdekesebb égitestekről.

Megosztás:

Üstökös

Kántor Judit

Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.

Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek előjelére.

A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak" vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltűnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket elsőként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringő égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.

Az üstökösök kisebb porból és jégből álló égitestek, amelyek legjobban egy "piszkos hógolyóhoz" hasonlíthatók. Ebbe a néhány kilométer (1 km - 100 km) átmérőjű jégrögbe szilikátpor-részecskék és nagyobb kőzetdarabok ágyazódtak be.

Az üstökösök az égi mechanika törvényei szerint kúpszeleteken keringenek a Nap körül.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy az üstökösök általában a Naprendszerhez tartoznak, de egy részük elhagyhatja a Naprendszert. Egyébként a Nap közelében elhaladó üstökösöket főként a Jupiter és a Szaturnusz térítheti el eredeti pályájukról, így jönnek létre a hiperbolikus üstökösök. A perturbációk mértékéről képet kaphatunk a Brookes-2 üstökös kapcsán: keringésideje 1896-ban a Jupiter mellett elhaladva a korábbi 29,2 évről 7,07 évre változott.

Amikor az üstökösöket felfedezik, csupán halvány fényfoltok, lényegesen kisebbek mint a telihold. Amint a nagyobb üstökösök megközelítik a Napot, fokozatosan fényes csóvát "eresztenek", amely a ködös középponti testtől óriási távolságokig nyúlhat.

A szabad szemmel is fényesnek tűnő üstökös ugyan ritka, évente mégis átlagosan 20 - 30 üstökös felfedezésével lehet számolni. Egyes csillagászok vélekedése szerint a friss üstökösök időről időre a hatalmas úgynevezett Oort-féle felhőkből kerülnek a belső Naprendszerbe. A felhő 40 - 50000 CSE-nyire van a Naptól és több száz milliárd potenciális üstököst foglal magába.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!