A márczius 5-iki ülésben a kormányelnök beírta az ideiglenes házszabálymódosításra vonatkozó indítványát az indítványkönyvbe s még az ülés előtt írásban is átnyujtotta az elnöknek. Az indítvány felolvasása egyelőre nem volt tervbe véve, ez az Ugron-párt sürgetésére az elnök nem tagadhatta ezt meg. Miután az elnök az inditvány szövegét szobájából elhozta, megtörtént a felolvasás.

Visszafojtott lélekzettel hallgatta az egész Ház az indítványt, melyet még a szabadelvűpárt sem ismert. Egyes erélyes intézkedéseknél, pl. hogy 50 képviselő indítványára a vita megrövidíthető, hogy az elnök a rakonczátlankodó képviselőket a Házból kitilthassa, a néppárt az Ugron-párt egyes tagjaiból kitört az ellenszenv. Hallatlan, gyalázat! ilyen s hasonló felkiáltások voltak hallhatók, az elnök kitiltási jogára pedig pedig Rakovszky István kétszer is megismételte azt a felkiáltását, hogy „ez gazság”.

Az indítvány felolvasása után az obstruálók folytatták az obstrukcziót. Okolicsányi László, Várady Károly és Molnár Jenő tartották záróbeszédeiket s Lengyel Zoltán, Lovászi Márton és Holló tettek ugyancsak obstukcziós czélu interpellácziókat. De nagyon kevesen hallgatták mindezt, mert a képviselők tömege a Tisza-féle indítvány felolvasása után a teremből a folyosókra sietett s ott mindjárt hevenyében megindult a – pártállás szerint természetesen nagyon eltérő – vélemények kicserélése a korszakos jelentőségű inditványról.