Az obstrukczió ellen az angolok már ezelőtt évtizedekkel meginditották a harczot. Az első nagyobb kisérlet 1881-ben történt. Akkor az ir képviselők obstruáltak meg egy nekik nem tetsző törvényjavaslatot. A legképtelenebb módon hetekig elhuzott viták után végre a többség türelme elfogyott.

Egy harmincz órás ülésben, midőn már a második hajnal pirkadása érte együtt az ülésező házat, megjelent a kimerültség folytán eltávozott házelnök, - kit előbb az alelnök helyettesitet – s nem törődve azzal, hogy mit rendelnek a házszabályok, kijelentette, hogy a ház elnökét a józan ész szabályai szerint megillető jognál fogva a vitát bezárja és elrendeli a szavazást. A többség tomboló helyeslése közt megtörtént a javaslat elfogadása.

Később a házszabályok módositása segitségével igyekeztek legyőzni az ismételve mutatkozó obstrukcziót, végre a Gladstone és a szabadelvűpárt azóta régen megbukott s a konzervativok jutottak uralomra, de ezek is megtartották a klotürt, mely most is sikerrel működik, valahányszor szükség van rá. A mult őszön is alkalmazták az iskola-javaslat alkalmával, melyet az egyesült ellenzéki pártok agyon akartak beszélni.

Hogy azonban a klotür még magában nem biztositja a parlament munkaképességét, azt legjobban bizonyitja az osztrák reichsrath példája. Ebben megvan a klotür, de a házszabályok más czélszerütlen intézkedései – minő az u. n. sürgős javaslatokkal való visszaélés – párosulva az erkölcsök szokatlan elvadulásával, lehetővé teszik, hogy a kisebbség akkor bénitsa meg a parlamenti gépezetet, a mikor akarja.