Dtum
Login with Facebookk
1905 | December

Adatok a sztrájkügyhöz

A reszelővágó-iparban kitört bérharcban az alább kivonatosan közölt előterjesztésben válaszoltak munkásainknak.
Az előterjesztés, mely dr. Radványi Vilmos ismert szakirónak a Gaál-féle reszelőgyár cégvezetőjének tollából származik, ugy tartalmánál, mint hangjánál fogva megérdemli, hogy arról szélesebb körök is tudomást vegyenek.


Mindenekelőtt konstatáljuk azon körülményt, hogy munkásaink, midőn összebeszélés folytán közösen megszüntették munkájukat, megkérdeztetvén, sem egyenkint, sem összesen  nem tudták okát adni lépésüknek.


Konstatálhatjuk, hogy munkásaink csak a sztrájk kitörése után jöttek össze együttes gyülésre, s csak utólag kerestek mindenáron okot a már kitört sztrájkra.
Midőn pedig ily furcsa sorrendben tették meg lépéseiket, nyilván jelét adták annak, hogy a sztrájkra igazi, természetes ok fenn nem forgott.


Rátérve ezek után pontozatos kivánságaikra – nem térve ki a kölcsönös felvilágositás és megértés utjából – érdemben a következőket felelhetjük, megmondva azt, hogy mi az, amit kivánságaik közül teljesithetünk, mi az, amit csak módosítva teljesithetünk s mi az, amit – legalább ezidőszerint – egyáltalában nem teljesithetünk.


Nem fogadhatjuk el azon kivánságot, hogy a szakmánkban ezidőszerint divó akkord-bér rendszer, kivéve a köszörüsöknél – miként az előterjesztés mondja – eltöröltessék.
Az akkord-bér rendszer ugyanis az, mely mellett az iparos, ki a verseny következtében észszerüen számolni tartozik, előállitási költségeit megállapithatja; másrészt pedig az akkor-ber rendszer mellett kereshet a szorgalmas munkás többet, mint kevésbé szorgalmas társa. Munkásaink maguk is kivánják előterjesztésükben, hogy az ügyesebb, a képzettebb munkás jobban dijaztassék; már pedig az akkord-bér rendszer a legigazságosabb mércéje a munkás ügyességének és képzettségének.

Mig ha hetibér szerint fizetjük majd munkásainkat, akkor annak az eldöntése, hogy melyik az ügyesebb és képzettebb munkás, melyiknek jár tehát nagyobb hetibér, örökös vita tárgyát fogja képezni munkás és munkaadó között. Egyébként pedig akkor, midőn az előterjesztés az akkord-bérrenszernek minden megokolás nélkül kért eltörlése mellett az akkor-bérrendszert ugyancsak minden megokolás nélkül a köszörüsöknél fentartani kivánja, akkor az előterjesztés ezen következetlenségével – ha be nem vallott módon is – csak annak ád kifejezést, hogy az akkord-bérrendszer ellen elvi kifogást nem tud tenni, s csak annyiban kivánja annak eltörlését, amennyiben annak eltörlése egyes munkásokra nézve jelent hátrányt s viszont annyiban kéri annak fentartását, amennyiben annak fentartása egyes munkásokra nézve végeredményben előnyösebb.


Az előterjesztésből a munkaidő leszállitását sem fogadhatjuk el.

Jól tudjuk ugyan, hogy a munkaidő leszállitása a munkaerő kimélését jelenti. Nem is vitatjuk ezen emberies kivánság jogosultságát. A munkaidő meghatározása azonban első sorban azon mulik, hogy annyit kell dolgoznunk magunknak, s annyi ideig kell dolgoztatni munkásainkat is, amennyi ideig ezt a versenyképesség követelőleg előirja.

Utalunk e részben a külföld példájára, mely után nekünk, fenn akarva tartani versenyképességünket, igazodni kell.
A művelt külföldön, hol iparunk fejlettebb, munkásaink képzettebbek, szociális viszonyok dolgában előbbre vannak, mint hazánkban, ugyancsak 10 órát, sőt ennél többet is dolgoznak szakmánk munkásai. Ha pedig gyorsan akarjuk utólérni a külföldieket, akkor munkásaiknak egyelőre be kell érni a rosszabb munkafeltételekkel, valamint a munkaadó is beéri egyelőre a számbavehető nyereség hiányával is.


Nem mulasztjuk el pedig az alkalmat most felhasználni arra, hogy célszerünek tartanók nálunk is bevezetni azt az időbeosztást, mely Remscheidban, a reszelőgyártás hazájában divó s mely abban áll, hogy 12 órás keretben 10 órát dolgoznak, oly formán, hogy reggeli 6 órától esti 7 óráig dolgoznak, délben 1 órai megszakitással és ugy délelőtt, mint délután is, fél-fél órát szánva étkezésre. 

Szeretnők ezt a rendszert bevezetni nálunk is, nemcsak azért, mert ez célszerü, hanem azért, mert ezut nálunk voltaképen törvény (az ipartörvény 117. -a) elő is irja s tulajdonképen munkásaink nem akarva alkalmatlankodni a törvényhez, hatóságaink a gyakorlatban csak elnézik a törvény ezen rendelkezésének be nem tartását.


Az előterjesztésnek azon pontjait illetőleg, melyek a munkabéreknek hetibéreiről részletesen beszélnek, ismételten az a megjegyzésünk, hogy az akkor-bérrendszerhez ragaszkodunk.
Ha pedig már mindenkép a hetibérrendszer bevezetését kivánják munkásaink, akkor megfontolásra ajánljuk azon jutalmazási rendszer bevezetésének eszméjét, amely rendszer különösen Amerikában terjedt el, s mely abban áll, hogy egy bizonyos heti alapbéren felül, a munkás külön jutalmazásban részesül akkor, ha a kiszabott munkát a rendesnél rövidebb idő alatt végzi el, vagy a rendes munkaidő alatt a kiszabott munkánál többet végez. Ha már az akkord-bérrendszert eltöröljük, vezessünk be olyan más munkadijrendszert, mely ugyancsak méltányos ugy a munkásoknak, mint a munkaadók szempontjából.


A munkások előterjesztésének 10. pontja szerint az eddig jobb keresetet elért munkások bérviszonyait az előterjesztésben kivánt egységes munkabérek nem érintik.
Ezen pontot illetőleg annyi a megjegyzésünk, hogy ha igazán az a célja munkásainknak, hogy a munkabérek a jövőben egységesek legyenek, akkor következetesen kivánniok kellett volna azt, hogy amely munkás keresete ezidőszerint nagyobb már, mint a javaslatba hozott egységes munkabér, azon munkások mostani magas bére kellőkép szállittassék le.


Nincs ellenvetésünk az ellen, hogy a rendes munkaidőn tuli órákért 25 százalékkal magasabb munkabér fizettessék.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Akkordbér
Szabóné Fricska Anna

A munka díjazásakor a leggyakrabban az elkészített termékekhez kötik az elérhető jövedelmet. Ez a darabbér.

Az akkordbér a darabbérben való fizetés legegyszerűbb formája, lineáris vagy egyenes darabbérnek is nevezik.
A fizetendő bér összegét a teljesített darabszám és a darabbér szorzata adja. Ez a munkavállaló számára áttekinthető, egyszerű ösztönzést jelent. 

A darabbért kötelező teljesítménynormával is össze lehet kapcsolni.
Ekkor a norma alatti, illetve a norma feletti teljesítmény eltérően fizethető. A norma alatt a darabbér egyre nő a norma eléréséig. Ez a progresszív darabbér, ami a norma teljesítésére ösztönzi a munkavállalót. A norma felett a darabbér egyre csökkenhet (degresszív darabbér), ami a norma a közelében tartja a munkavállalót.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A budapesti sztrájkolók közül a nyomdászok csoportja Sztrájkoló budapesti kefekötők
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98