Nagy Miklós levele az olvasókhoz
A „VASÁRNAPI UJSÁG” és társlapjai szerkesztéséről a mai nappal visszalépek. Nehéz szivvel válok meg attól a munkakörtől, a melyben dolgozni életem fő feladata volt, de kényszerítve érzem magamat erre előhaladt korom és egészségi állapotom miatt, mely sürgetőleg követeli, hogy a ma oly lázas munkát kivánó szerkesztést ifjabb erőnek engedjem át.
Negyvenkét év óta dolgozom e lapoknál s elődömnek, a „Vasárnapi Ujság” első szerkesztőjének, Pákh Albertnek 1867 február 10-én történt halála, tehát több mint harmincznyolcz év óta végeztem megszakítás nélkül a szerkesztés sok munkát és gondot kívánó teendőit.
Oly időben vettem át a szerkesztést, midőn nemzetünk hatalmas fejlődés kezdetén állott, s e fejlődés előmozdításában része volt a „Vasárnapi Ujság”-nak is.
Felhasználva azt a népszerűséget, melyet a lapnak Pákh Albert kiváló szerkesztői érzéke, izlése és tapintata szerzett, arra törekedtem, hogy e lap ne csak megmaradjon azon a szinvonalon, melyre elődöm alatt jutott, hanem folyton emelkedjék, s lépést tartson a nemzet általános haladásával.
Törekvésem, úgy hiszem, nem is maradt eredmény nélkül: a „Vasárnapi Ujság” az azóta lefolyt évtizedek alatt hazafias irányával, nemzeti szellemével, megbizhatóságával, mint a magyar közönség kedvelt családi lapja, mindig biztosította magának az olvasóközönség szeretetét.
Jeles munkatársak egész serege működött közre e lap felvirágoztatásán; e munkatársak között ott van az utolsó félszázadnak úgyszólván minden nevezetesebb irója, köztük irodalmunk legnagyobb alakjai, elhúnyt és ma is élő kitünőségei a régebbi nemzedékeknek, számos kiváló tehetsége a mainak.
Az irókhoz csatlakozott a művészek nagy száma, a kik a lap illusztráczióinak gazdagításához és szépségéhez műveikkel hozzájárultak.
Kettős czélt kellett megvalósítani a „Vasárnapi Ujság”-nak: gondosan megválogatott, irodalmi olvasmányt nyujtani a közönségnek, izlését művészi képek bemutatásával fejleszteni; másik fő czélja volt, hogy hű tükre legyen a magyar közéletnek, tájékoztatást nyujtson a külföld közérdekű eseményeiről, szellemi és társadalmi mozgalmairól, s a közhasznú ismeretek terjesztésével hozzájáruljon a miveltség előbbre viteléhez.
S a közönség fokozódó részvéte arról tanuskodott, hogy e czélokat sikerült megközelíteni. A „Vasárnapi Ujság” tartalma az évek során folyton bővült, képei számban és a kivitel csinjában egyre szaporodtak. A lap emelésére tett fáradozásaimat készséggel támogatta a kiadó-tulajdonos Franklin-Társulat is. A szerény kezdetből igy lett idővel az a nagy és virágzó vállalat, a mely ma hétről-hétre szivesen látott vendége a mívelt magyar társadalomnak.
Az elért siker első sorban a munkatársak buzgalmának, de sok részben a mivel közönség szellemi támogatásának is köszönhető. Nekem a búcsuzás pillanatában megnyugvást szerez az a tudat, hogy egy emberöltőt meghaladó időn át mindig lelkiismeretes kötelességtudással igyekeztem a lapot vezetni, hogy életem minden gondját és fáradságát a magamra vállalt feladat betöltésének szenteltem s a nemzeti fejlődés e jelentékeny korszakában szolgálhattam a magyar irodalom és közmivelődés ügyét. E nagy ügy szolgálata töltötte be egész életemet.
Midőn most a szerkesztéstől megválok, lelkem mélyéből köszönetet mondok a közönségnek, mely czéljaimat és törekvéseimet megértette, s dolgozótársaimnak, a kik lelkes buzgalommal sorakoztak mellém.
A „Vasárnapi Ujság” szerkesztését a mai naptól kezdve oly iró vette át, ki mint e lapnak is egyik régi, kiváló dolgozótársa nem idegen az olvasók előtt. Mint az irodalomnak avatott mivelője biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a gondjaira bizott irodalmi vállalat jó kezeken lesz.
Azzal a reménynyel távozom, hogy e lap újabb erőkkel gyarapodva virulni fog s a közönség úgy, mint a lefolyt évszázad alatt, jövőre is szeretettel fog gyülekezni a „Vasárnapi Ujság” zászlaja alá.
Budapest, 1905 augusztus 1.
Nagy Miklós
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!