Párizsban október 15-ikén érdekes léghajós verseny volt a kalábriai földrengés károsultjainak javára: tizenöt hajó indult egyszerre versenyre a nagy díjért, amely annak volt kitűzve, aki legmesszebbre legrövidebb idő alatt ér el légi útján.

A díjat a *la Kabylie* nevű léghajó nyerte el, melynek kosarában Rozan gróf és a léggömb vezetője, Jaeques-Faure s amely magyar földön, Szepesváralja tájékán szállott alá. Az érdekes utat Jacque-Faure leírta az *Illustration*-ban s több a léghajóban készített fényképfölvételt is közöl róla: a cikk egy részét a következőkben adjuk, mellékelve a képek közül néhányat. Délután négy órakor indultunk el.

Amint följutottunk a levegőbe, megállapítottuk, hogy keleti irányban visz a szél. 2700 méter magasságban két felhőréteg között folytatjuk utunkat, jég és hózivatar között. Hőmérőnk 14-15 fokra száll a nulla alá, a léghajó kosarán valóságos jégkéreg képződik.

Éjfél felé a szél erősebb lesz, a felhők eloszlanak alattunk s fölöttünk az égen megpillantjuk a sarkcsillagot, a földön a lámpák fényét. Időnként egy-egy fényesebb folt a földön, várost jelent: elhaladunk München, Linz, Bécs fölött, melyeket egy csillogó ezüst szalag köt össze. Európa legszebb folyója a Duna, 3000 méter magasról nézzük méltóságos folyását.

Öt órakor föltűnik a nap s a hold alászáll a láthatáron. Hat órakor lejjebb szállunk, megtudjuk, hogy Ausztriában vagyunk, majd ismét 4000 méternyire emelkedünk. Már csak 42 kiló homokunk van, lassanként ezt is kidobáljuk, majd utána minden fölösleges podgyászunkat, élelmiszerünket.

A hideg rettenetes, nagyon elvagyunk fáradva a magasbanvaló tartózkodástól. Rozan azt akarja, hogy vágjuk el a léghajó csónakját is s a kötelekbe kapaszkodva folytassuk utunkat. De nekem alig van már annyi erőm, hogy kidobjam az utolsó homokos zsákot s fél tizenegy órakor rohamosan leszállunk.

Nem telik bele hét perc s a földön vagyunk, egy kis erdőben. Baj nélkül, kényelmesen szállunk ki, de halálosan elfáradva. Magyarországban vagyunk, Szepesváralja mellett, Párizstól 1400 kilométer távolságra. Tizennyolc óra alatt tettük meg ezt az utat, melyre – a leggyorsabb vonatokat számítva – vasúton 48 óra kellene.

A világ három leghosszabb léghajós útjának egyikét mi tettük most meg s a Grand Prix (a nagy díj) a miénk…