Gróf Lónyai Elemérné Stefánia királyi herczegnő szeptember 17-ikén Wiesbadenből Brüsszelbe érkezett, hogy anyja, Mária Henrietta belga királyné halálának évfordulóján koszorut tegyen anyja sirjára, a laekeni templom sírboltjában.

A grófné bizalmas udvarhölgyével, Gagern bárónővel egy fogadóban szállt meg, és szeptember 18-ikán délelőtt hajtatott Laekenbe, és egyenesen a dómba ment, a hol Henriette királynénak sírja van.

A mig Lipót belga király és Klementin leánya a laekeni kastélyban hallgattak gyászmisét, Lónyay grófné külön templomban mondatott misét. A grófné fehér rózsakoszorút helyezett édes anyja ravatalára e felirattal: „Drága, szeretett anyjának hálás leánya Stefánia”.

Lónyay grófné ezentul minden évben el fog látogatni Brüsszelbe. Lipót belga királylyal aligha fog találkozni, de alkalmasint találkozni fog nővérével, Kelementin herczegnővel. Lónyay grófné szeptember 18-ikán délután elutazott, a nélkül, hogy valamely kellemetlenség érte volna. Attól tartottak ugyanis, hogy a grófnőt nem bocsátják anyja sírjához.

A király, Klementina herczegnő és az udvar teljesen mellőzte a grófnét, de Lipót király óvakodott megzavarni Stefánia kegyeletét.

Mindössze azzal bántották meg a grófnét, hogy nem hivták meg a királyi kastély kápolnájában rendezett gyászistentiszteletre, a melyen a királyon és Klementina herczegnőn kivűl az egész udvar jelen volt s így Lónyay grófné titkárával és Gagern bárónéval a laekeni plébánia-templomban mondatott misét anyja lelkiüdveért. Azután megkoszoruzta a sirt.

Lujza kóburgi herczegnő már egy nappal előbb koszorut küldött anyja sirjára.