A Szabadka közelében lévő Ludas-pusztán 13-án éjjel borzalmas vérengzést vitt véghez egy hirtelen megőrült csendőr.

Éjféltől kezdve hajnali négy óráig vagy nyolczvan éles töltést lövöldözött el azokra a szerencsétlen emberekre, a kiket sorsuk a dühöngő csendőr elé vitt. Áldozatai közül egy meghalt, ketten halálosan, ketten pedig sulyosan megsebesültek. A veszedelmes őrültet társai csak akként tudták ártalmatlanná tenni, hogy agyonlőtték.

A vérengző őrült, Kis Kovács István közcsendőr a ludas-pusztai csendőrséghez tartozott s mindenki szolid és derék embernek ismerte. A mult éjjel egyedül volt a kaszárnyában s így nem lett volna szabad onnan eltávoznia. Éjfélig ott is maradt, de ekkor hirtelen kitört rajta az őrültség és százhusz éles töltéssel elhagyta a kaszárnyát.

Az első ember, a kivel találkozott, Jecs Dezső katholikus kántortanító volt, aki Slith és Jeney birtokosokkal együtt szembe jött vele az országuton. A mikor már csak néhány lépésnyire voltak a csendőrtől, Kis Kovács István szó nélkül rája lőtt. A kántort, a ki halálosan megsebesült, csak később találtak meg az országúton és a kórházba szállították.

A merénylő csendőr ezután tovább menve, betért a magányosan élő Szalma Mihálynéhoz, vizet kért tőle, aztán őt is lelőtte. Az asszony sérülése is halálos. A megvadult csendőr még vagy tizennégy emberre lőtt a kik közül ötöt súlyosan megsebesített.

Megsebesültek Jecs Dezsőn és Szalma Mihálynén kívül Halász Antal tizenhárom esztendős fiu, Varjas Mihály gazdálkodó, Varjas István dr. kultuszminiszteri biztos apja és Kovács Balázs gazdaember. A sebesülteket részint a szabadkai Mária Valéria közkórházba, részint a lakásukra vitték.

A vérengzésnek hajnali öt órakor lett vége, Kis Kovács István időközben rettenetes útján Királyhalmára érkezett, a hol egy korcsmában öt üveg sört vásárolt s azzal egy szalmakazal mögé bujt el. Ekkor érkezett oda nyolcz emberből álló ludasi csendőrség is.

A csendőrörsparancsnok fölszólította az őrült embert, adja meg magát felebbvalóinak. A dühöngő őrült azonban rá sem hederített a fölszólításra, hanem újra megtöltötte fegyverét és a csendőrökre lőtt, a kiket azonban szerencsére nem talált el. Ekkor az egyik csendőr rálőtt s balkarján megsebesítette.

Kis Kovács István újra felemelte fegyverét, hogy az őrségre lőjjön, de ebben a pillanatban Molnár Antal csendőr czélba vette és lelőtte. A golyó az őrült szemén át agyába furodott és nyomban megölte.

Kis Kovács István csendőr töltéstáskájából nyolczvan töltés hiányzott. Az őrült csendőr, úgy látszik, örökölte a szörnyű betegséget. Atyja néhány hónappal ezelőtt halt meg elmebajban, bátyja pedig fél évvel őrült meg.

A vérengzés áldozatai közül Halász Antal, a kinek mellébe furódott a csendőr golyója, 13-án délután Kovács Balázs pedig, kinek mellébe furódott a golyó, 14-én meghalt.

Jecs Dezső kántortanítót, a kit lágyékán sebesített meg az őrült csendőr, 13-án délután megoperálták. Az operáczió sikerült ugyan, de a szerencsétlen ember életben maradásához alig van remény.

Szalma Mihályné szintén haldoklik. A többi két sebesült állapota nem oly sulyos. A legkisebb Varjas Mihály sérülése. Varjas állkapcsát zuzta szét a golyó, se sebét összevarrták. Kis Kovács István holttestét Horgosra szállították, a hol holnap fölbonczolják.

A szegedi csendőrparancsnokság Kleinert Gyula csendőrhadnagyot Horgosra küldte, hogy a vizsgálatot indítsa meg.