Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1906 | Február

Álarcosbál

A legszomorubb szobor Budapesten bizonyára az lenne, a melyet a mi operaházi álarczosbáljaink emlékére állítanának. A mi azért nagy szó, mert Budapesten sok a szomorú szobor. De ugy véljük, mégis ez lenne a leg siralmasabb, mert a témából csak ugy árad a siralmasság.

 

Esztendők hosszu sora óta minden farsangra rendeznek Budapesten” nagy elite – álarczosbált” a világ legszebb báli termében: az Operaház arany- és bársonydisszel elöntött medenczéjében és ez az álarczosbál még sohase volt se elite, se – bál.

 

Csak frakkos urak és az operett szinházak ruhatáraiból kimustrált selejtes dominók keserves tolongása zavartalan és egyre vastagabbá savanyodó unalomban.

 

Szemlélődő természetű emberek, a kiknek a gondolatát izgatják a jelenségek okai, régóta firtatják, mi lehet a lélektani magyarázata annak, hogy ez a mulatság minálunk kedvessé, elevenné, virulóvá, igazán mulatsággá nem tud a legközelebb eső ok nyilvánvaló.

 

Ez a jobb elemek, a társaság élet ama felsőbb rétegének elmaradása, a mely alkalmas lenne arra,hogy egy előkelő szórakozás előkelő tonusát, a nagyobb szabadságban is diszkrét voltát, kellemes levegőjét megadja. A kik ezt tehetnék: azok álarczos bálba el nem mennek. Nem mennek pedig, a mi érzésünk szerint azért, mert a szórakozás e fajtájának minálunk egyáltalában nincsen tradicziója.

 

Magyarországon sohase jártak álarczban az emberek, mint ahogy jártak a lovagkor idejében Olaszországban, Francziaországban, Spanyolországban. Ezt a divatot viseletnek se vette be soha a magyar természet, a melynek eredendő virtusai mindenképen tiltakoznak az arcz, a tekintet elburkolása ellen.

 

Csak a homály lovagjai, a zsiványok meg a haramiák kormozták be az arczukat és a vonásoknak ez az ilyen elpalástolása egy bizonyos omidózus fölfogást oltott be a magyar lelkébe az álarcz viselés ellen.

 

Mi födetlen arczczal, nyilt tekintettel szeretünk járni és a magyar asszony, ha lárvát tett az arczára, kelletlen érzése támad, mintha koczkára tenne valamit a méltóságából és abból a tiszteletből, a mely födetlen homlokának mindig kijár. Ezért nem lesz minálunk az álarczos bál előkelő mulatság soha.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Villamos erő a tanyán Villamos erő a tanyán
Ez a minden felforgató világháború sok mindenre megtanított...
Az angol hátuszó bajnokság Az angol hátuszó bajnokság
Nem vált valóra az a remény, melyet teljes joggal füztünk Baronyi...
Magyarország nemzeti vagyona 32 milliárd pengő Magyarország nemzeti vagyona 32 milliárd pengő
Fellner Frigyes dr. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémián a...
Más rendszert, új embereket követelt Eckhardt Tibor Más rendszert, új embereket követelt Eckhardt Tibor
Vasárnap délelőtt a független kisgazdapárt Szabadszálláson tartott...
180.000 ember egzisztenciája függ a textilipartól 180.000 ember egzisztenciája függ a textilipartól
A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete Buday-Goldberger Leó...
Főiskolás győzelmek a váltóbajnokságokon
Az atléták váltóbajnokságain, az első napon a lebonyolított három...
Franciák a Nemzeti Szalonban. Franciák a Nemzeti Szalonban.
Körülbelül száz festmény, köztük vagy negyven elsőrangú, egynéhány...
A horvátországi magyar iskolák
A horvát tartománygyűlés november 9-iki ülésén dr. Vrbanics a...
Audioncsöves készülékek alkatrészeinek műszaki jelzése Audioncsöves készülékek alkatrészeinek műszaki jelzése
Miként az előző cikkünkben a detektoros készülékek fontosabb...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98