A dinoszauruszok már legelső nyomaik felbukkanásától kezdve élénken foglalkoztaták a kutatók és a laikusok fantáziáját is. Talán óriási méretük, talán „nyom nélküli” eltűnésük volt az oka ennek a népszerűségnek, esetleg azok a hajdani sárkányokról szóló legendák, melyekkel ősidőktől fogva riogatták a gyerekeket és felnőtteket.

Csúcspontját talán az 1980-as években érte el az érdeklődés, valóságos hullámként söpört végig a „művelt világon”. Jól emlékszünk még mindannyian a Jurassik Park-ra és a világot ezután elárasztó dinoszauruszos termékek tömkelegére – volt közöttük számtalan könyv, film, makett, műanyag figura sőt ehető gumi-dinók és fagyasztott, dinó alakú húskészítmények is kaphatók voltak.

A legelső Iguanodon-lelet óta számtalan újabb tudományos eredményt mutathat fel a dinoszaurusz-kutatás. Néhány éve a Góbi-sivatagban bukkantak Velociraptorra, Dél-Amerikában az eddig ismert legnagyobb fajta, a Gigantosaurus maradványai kerültek elő.

A kérdések egész sorát tették fel a kutatók ezekkel a különöslényekkel kapcsolatban, az alapkérdések azonban a kezdetek óta változatlanok.

Kezdetben azt feltételezték, hogy ezek az ősi állatok mind hidegvérűek voltak, mint ilyenek lassúak és meglehetősen gyenge értelmi képességűek. Ma már általánosan elfogadott az az állítás, hogy némely dinoszauruszok melegvérűek voltak, bár természetesen nem mindegyikük.

Kiszámították például, hogy ha a 30 tonnás Apatosaurus melegvérű lett volna, akkor vérkeringésének fenntartásához legalább 800 kilogrammos szívre és 600 Hgmm-es vérnyomásra lett volna szüksége.

A dinók értelmi képességeiről alkotott elképzelések is sokat változtak az idők során. Ezen a területen a legfontosabb lelet egy Maiasaurus telep volt, ahol sok állat élt együtt és egy vulkánkitörés pusztította el őket.

Az itt talált maradványok alapján ma úgy gondolják, hogy ezek az állatok gondozták utódaikat sőt munkamegosztásban tették ezt. Valószínűsíthető, hogy falkákban vadásztak – ezek a tevékenységek pedig viszonylag fejlett kommunikációt is feltételeznek.

Vagyis a hidegvérű, lassú és buta dinoszauruszok képe lassan már a múlté…

Nagy vitákat kavart eredetük kérdése is. Mamár elfogadott nézet, hogy a korábbi dinók két lábon jártak, a négy lábon járás csak másodlagosan alakult ki. A tollas dinoszauruszok maradványainak megtalálása komoly érv amellett, hogy a dinoszauruszok voltak a madarak ősei.

Számtalan elmélet született az idők során kipusztulásuk megmagyarázására is. Volt,amikor úgy gondolták, hogy a túlzott specializáció okozta kihalásukat. Felvetették lehetséges okként a a klimatikus változásokat (amit a kontinensek vándorlása okoz), a fokozott vulkáni tevékenységet és az ezáltal okozott üvegház-hatást, egy közeli szupernóva robbanását és valamilyen dínóspecifikus fertőző betegséget is.

Egyre többen támogatják Walter Alvarez elképzelését, mely szerint egy hatalmas meteorit becsapódása okozta volna a dinók pusztulását. Alvarez úgy gondolja, hogy a mai Mexikói-öböl ennek a becsapódásnak a krátere – ha így van, valóban hatalmas lehetett.

Modellje szerint a becsapódás után a forró levegő a kontinens felé sodródott, lángba borította egész Észak-Amerikát. A becsapódás és a tűz por- és füstfelhője valószínűleg jelentősen csökkentette a földre jutó napfény mennyiségét, ennek pedig drasztikus éghajlat-változás lett a következménye.
Alvarez szerint ezek az okok együttesen vezettek a dinoszauruszok kihalásához.

Bár elképzelése nem ad teljes körű magyarázatot a dinoszauruszok kihalására,valószínűleg az általa leírthoz hasonló katasztrófa valóban bekövetkezett. Elméletéét ezértkiagészítik egy kitétellel, mely szerint a dinoszauruszok kihalása valami, eddig ismeretlen ok miatt már korábban elkezdődött.