A régi lotaringiai házból származó gróf Ligneville és d’ Autricourt egymáshoz való hasonlatossága a legtökéletesebb volt; a hang, a járás, a magatartás azonossága sokszer zavarba hozta nemcsak az idegeneket, hanem magukat a szülőket is. Nem egy sikerült tréfának voltak a hősei.

Egyszer gróf Ligneville borbélyért küldött, hogy megborotválkozzék. A mikor a borbély a gróf arczának jobb felét megborotválta, valami ürügy alatt a szomszéd terembe távozott, a hol d’ Autricourt gróf volt elrejtőzve.

Ez utóbbi felöltötte gróf Ligneville gróf otthoni ruháját, nyakába akasztotta a nyakvédő fehér kendőt és helyette visszatért a terembe, hol a borbély már várta az éles borotvával.

A borbély természetesen a gróf bal arczának borotválásába akart fogni, mikor a legnagyobb csodálkozására észrevette, hogy azalatt, míg a gróf künn járt, hirtelen kinőtt a szakálla.

Remegve bár, de mégis bátorságot erőszakolva magára, megborotválta a gróf bal arczát. Ekkor meg gróf d’ Autricourt távozott, sietve valami ürügy alatt és künn visszacserélte a ruhát gróf Ligneville-val.

Most ismét gróf Ligneville ült vissza a székbe és zsörtölődött, a miért annyiszor zavarják borotválás közben.

A borbély meglepődve bámul a gróf arczára. Szent Isten! Hiszen éppen most borotválta meg a bal arczát és íme a szakáll ujból kinőtt, míg a jobb fele le van borotválva. De már tovább nem győzte bátorsággal a szegény figaro; ijedtében fölkiáltott s kiejtve kezéből a beretvát, ájultan esett össze.

A mikor magához tért, váltig azt kívánta, vinnék el őt ebből az elátkozott házból, nehogy ő is elkárhozzék, mint a gazdája.

Ekkor belépett gróf d’ Autricourt is és gróf Ligneville mellé állt. Most ujabb meglepetés érte a szegény figarót; azt hitte, hogy álmodik és csak akkor nyugodott meg és hitte el, hogy ébren van, mikor a két férfit kezével is megtapogatta.