Drezdában valósággal ugy vizsgálgatnak és tanulmányoznak most a tudósok egy poharat, mintha nem is élettelen tárgy volna, hanem élő szervezet. Meg is érdemli az érdeklődést, mert csakugyan különös jelenségeket tapasztaltak rajta. Ez a pohár ugyanis megbetegedett: sorvadásban szenved.

Betegségének lefolyása teljesen hasonlit az élő szerezetéhez s ez teszi különösen érdekessé az esetet. Eddig is ismerték már az üvegnemüek megbetegedését, de a megfigyelők előtt sohasem nyilatkozott ez meg olyan érdekes módon, mint ezen a drezdai poháron látható.

Az üvegnemüek megbetegedését üvegsorvadásnak nevezik sa megfigyelések szerint a beteg üvegről másüvegekre is átterjed ez a betegség, akárcsak egyik élő szervezetről a másikra a betegségterjesztő baczillusok.

A sorvadásba esett üveg lassanként meghalványodik s idővel összeomlik. Ez a jelenség csak nagyon régi üvegnemüeknél tapasztalható. A drezdai pohár, amelynek képét itt mutatjuk be, a tizenhatodik században készült Hollandiában.

Legalább erre lehet következtetni a rajta levő holland nemesi czimerből és felirásból. Gyönyörü munka ez s a rajta levő czirádák és diszitések valóban müvésziesek. Valaha kristálytisztaságu lehetett s a mikor a drezdai muzeumbe került, még meglehetősen tiszta volt.

Most azonban egyszerre meglepte a betegség; sorvadni kezd mint a tüdővészes ember s napról napra jobban meglátszik rajta a kór nyoma. Persze, elvitték a többi régi üvegpohár közeléből, nehogy átragadjon azokra a betegsége. Most már egészen tejszerüvé vált és sötét foltok ütöttek ki rajta. Ilyenkor azalszokták gyógyitani a muzeumokban a megbetegedett poharat, hogy kiviszik a szabad levegőre, vagy pedig bevonják finom lakkal.

Ezt a poharat azonban nem igyekeznek gyógyitgatni s inkább pusztulni hagyják, hogy mindvégig tanulmányozhassák rajta az üvegbetegség lefolyását s egyuttal kutathassák e különös jelenség okát is.

Azt hiszik, hogy a régiség az oka ennek a betegségnek. Idővel egészen szét fog esni és porrá válik a drezdai beteg pohár.