Különösen a katonai iroda főnökének van fontos szerepe a király körül. A király – mint tudjuk – a legfelsőbb hadura az osztrák-magyar hadseregnek s minden katonai ügyre kiterjed a figyelme. A katonai irodában futnak össze az összes katonai ügyek szálai.

 

Nem csoda, ha rendkívül fontos szerepe van a katonai iroda főnökének, Bolfras táborszernagynak, a ki egyuttal főhadsegéde a királynak. Az egyik képünkön bemutatjuk Bolras táborszernagyot, a mint éppen az íróasztalnál ül egy katonai akta olvasásába mélyedve.

 

Előtte áll a király környezetének másik nevezetes alakja, a király állandó kísérője, gróf Paar tábornok, a darabont-testőrkapitány. Hatalmas termetű ember habár tul van már a hatvanadik évén, ma is fiatalos erővel teljesíti a kötelességét.

A király naponta kihallgatáson szokta fogadni gróf Paart is, a ki átveszi tőle a parancsait. Mikor a kabinetiroda, a katonai iroda főnökeinek kihallgatása befejeződött s az uralkodó ismét egyedül marad a dolgozószobájában, nyolcz vagy negyedkilencz órára jár már az idő.

 

A királyt kissé lefárasztották a tárgyalások, a melyek nagy figyelmet kivánnak. Sok fontos ügyről kell helyes ítéletet mondania ilyenkor.

 

Most már azt hihetnők, hogy a király befejezte a munkáját és elhagyhatja a dolgozószobáját, hogy valami szórakozásban keressen üdülést. Csalódunk. A királyra még sok munka vár a délelőtt folyamán. Alig egy negyed órája maradt a pihenésre, mert kilencz órakor megkezdődnek a rendes kihallgatások, a melyeknek folyamán az alattvalók járulnak eléje a maguk ügyes-bajos dolgaival.

Kilencz óráig még szabad az uralkodó s a pihenésnek ezt a rövid idejét arra használja fel, hogy rágyujtson egy havanna szivarra. De a mikor a legjobban esik neki a füstölés, egyszerre megjelenik a szobájában a szolgálattevő tiszt s jelenti, hogy megkezdődhetik az általános kihallgatás.

 

A király rápillant az asztalán levő órára. Kilencz óra. Hirtelen leteszi a szivart, a melyet pedig olyan szívesen szívott volna tovább. Katonás kötelességérzete és pontossága azonban nem engedi meg, hogy az ő kedvtelése miatt másoknak várakozniok kelljen.

 

Átmegy abba a szobába, a hol a kihallgatáson szokta fogadni az eléje járulókat. Az udvari emberek már ekkorra ott állnak a király fogadószobája előtt. Az egyik képünkön bemutatjuk ezeket az udvari embereket.

 

Elől egy lakáj áll szemben egy udvari tisztviselővel. Mögöttük egy hatalmas darabont-testőr áll őrt, festői egyenruhában. E helyiségből másik előszoba nyílik, a melyben egy udvari apródot látunk az ajtó mögött. A hosszu álldogálástól, ugy látszik elfáradt, mert hol az egyik, hol a másik lábára támaszkodik. Előtte egy titkos tanácsos, e mögött a Ferencz József-rendnek egyik lovagja látható, a rangjukhoz való egyenruhában.

A király íróasztala előtt állva szokás fogadni az általános kihallgatásra érkezőket. Száz meg száz kérést kell ilyenkor meghallgatnia, száz meg száz ügyet kell elbírálnia, hogy igazságot tegyen ezekben.

 

A jelentkezők nagy része rettenetes megzavarodik, a mikor szemtől szembe kerül a hatalmas uralkodóval. Némelyik még szóhoz sem tud jutni s rendesen magának a királynak kell bátorítania őt egy-egy jóságos szóval vagy tekintettel.

 

Rendesen az okoz legnagyobb gondot a király elé járulóknak, hogy mi módon kell megszólítani a felséges urat. Megmondják ugyan nekik odakint az udvari tisztek, ha esetleg nem tudná, a kihallgatáson azonban elfelejti nagy zavarában a megszólítás helyes módját.

 

Egy erdélyi gazda a mikor néhány évvel ezelőtt kihallgatáson volt a királynál a budai várban, ugy megzavarodott, hogy „császári és királyi felség” helyett „nagyságos király ur”-nak szólította ő felségét.

Általános kihallgatás rendesen kétszer van hetenként. Más napokon magánkihallgatást tart ő felsége; ilyenkor politikai, katonai vagy másféle méltóságokat szokott fogadni.

A kihallgatások befejezése után visszatér a király a dolgozószobájába és ott fogadja azt az embert, a ki még neki is parancsol. Ki ez a hatalmas ember, a ki még a királynak is parancsokat osztogat? Az orvos.

Dr. Kerzl, az udvari orvos minden délelőtt megjelenik a királynál és megvizsgálja az egészségi állapotát. Mindenekelőtt azt tudakolja meg, hogy volt-e ott a pácziense, a hova a nép tréfás mondása szerint még a király is gyalog jár. És ha ez a királyokkal és koldusokkal közös emberi szükséglet nem történt meg a kellő időben, az orvos nyomban hozzá lát a kuráláshoz.

 

Nagyon vigyáznak a király egészségére s életműködésének legcsekélyebb változását is azonnal észreveszik. A király maga is nagyon ügyel az egészségére s mindenben pontosan követi az orvos tanácsait.

Az orvos távozása után a király elhagyja a dolgozószobáját s a termeiben sétál. Fél egy órakor elkölti a második reggelit, a dezsönét. Ennek és az ebédnek étlapját már a kihallgatások megkezdése előtt beviszi hozzá egy udvari tiszt.

 

Az étlapon husz-huszonöt fogás van feljegyezve s ezek közül király áthúzza azokat, a melyek nincsenek ínyére; viszont aláhuzza, a melyeknek elkészítését kívánja. Annyi örömet csak megengedhet magának egy király, hogy azt egye, a mi kedvére való!

A fél egy órai dezsöné ételsora a következő: Erős husleves, egy darabka sült hus. Legjobban szereti a borju-szeletet és a borju-kotlettet. Gyakran eszik gulyáshust is, a mely kedves eledele. Ezt a második reggelit is egyedül költi el; éppen ugy mint az elsőt, fatáblán viszik be hozzá és az íróasztalára helyezik. Egy lakáj és egy udvari vadász állnak mögötte, s míg eszik, szó nélkül és gyorsan teljesítve parancsait, ha valamire szüksége volna.

A dezsöné elköltése után a király pontban egy órakor sétára indul és közben szivarra gyujt. A bécsi Burgban csak a termekben sétál, de Schönbrunnban, Budán vagy Gödöllőn a palota kertjében. A séta megkezdésekor szivarra gyujt és nagy élvezettel fujja a füstöt. Még most is szenvedélyes dohányos, habár az orvos rendeletéből mérsékelnie kellett ezt a szenvedélyét.

 

Fiatalabb korában a legerősebb virginia - szivarokat szívta, a melyek külön készültek számára. Tíz-tizenöt rendkívül erős virginiai-szivart is elszítt naponta, de az orvosok tanácsára lemondott azután erről a passzióról és gyöngébb szivarokat kezdett szívni.

 

Most a „Regalia media” nevű Uppmann-szivart kedveli, a melyiknek darabja ötvennyolcz fillér. De nagyon szereti a tizenkét filléres, közönséges Operasz-szivart is. Változatosság kedvéért gyakran gyujt rá Operaszra is.

A király zsebeiben a séta alkalmával csak egy szivartálcza és egy gyufatartó van. Pénz soha sincs nála egy fillér sem. Íme, a milliókkal bíró hatalmas uralkodó hirtelenjében nem tudna adni senkinek egy fillért sem, ha véletlenül elébe állna valaki és pénzt kérne tőle.

Sokszor megtörténik, hogy még ettől a pihenéstől is meg van fosztva a király. Ünnepségeken kell részt vennie. Nagy ünnepek alkalmával részt vesz az istentiszteleten is. Gyönyörű nagy képünkön bemutatjuk azt a pompás jelentet, a mikor a király a bécsi Szent István templomból távozik az ünnepi istentisztelet után, testőreitől az egyházi, politikai és katonai méltóságoktól körülvéve. Festői szépségű jelenet ez.

 

Képünk a kiváló festőnek, Gausenak eredeti rajza után készült.