Justh Gyula a következő érdekes nyilatkozatot tette, a „Szegedi Hiradó”-ban:
- Ma már nem hallgathatok. A ki ma tenni akar és ezt titokban tartja, az bizonytalanná teszi magát és bizalmatlanságot kelt a politikája iránt. Én nyiltan kimondom és vallom, hogy az önálló bank törvényes biztositása nélkül nem vállalkozunk semmi sem. Elég baj, hogy idáig züllöttünk és már csak az önálló bankot, meg az önálló vámterületet követelhetjük. Lépésről-lépésre áldozatot hoztunk abban a reményben, hogy legmérsékeltebb követeléseinket: nemzetünk gazdasági erőforrásait a magyar érdek javára megnyithatjuk. És áldozatkészségünkért azzal fizetnek, hogy a teljes lemondást, a legszégyenletesebb jogföladást követelik tőlünk – föltétlenül, nohát ebből semmi sem lesz! Az az állitás, hogy meddő küzdelem előtt állunk megint, - tévedés. Ma mindent elérhetünk, ha néhány hónapig kitartunk. Sohasem volt oly nagyon kiszolgáltatva Bécs, mint most, a mikor minden érdeke a mi hozzájárulásunktól függ.

Ma három ex-lexbe kergethetjük a hatalmat, ha nem szavazzuk meg a magyar költésgvetést, ha megtagadjuk a delegácziók büdzséjét és ha nem adjuk meg a pénzt a már megrendelt csatahajóóriásokra és tüzérségi fölszerelésekre. Sőt van még egy negyedik ex-lex: a bankszabadalom megtagadása, a mi által a nagyhatalmi állás oly helyzetbe jut, hogy anyagi forrásai akkor is kiapadnak, ha abszolutizmussal erőszakosan szerezi az adóbevételt. Mert a bankszabadalmat meghosszabitani semmi erővel sem lehet.

Azt hiszem, hogy a bölcs mérsékletű Kossuth is föladja a Bécscsel való megértés lehetőségét. Egyik pártbarátom már arról is értesített, hogy Kossuth Ferencz már készen álla arra, hogy pártjával együtt az ellenzékbe menjen. Kossuth pedig sokat próbált, a míg odajutott, hogy már elszántan számol az ellenzékiség lehetőségével. Kossuth legutóbb már csak törekedett, hogy az önálló bank tiz év múlva való fölállitását eszközölje ki, de nem kapott garancziát, hogy ezt már most törvénybe iktathassák. Még tartanak a tárgyalások, de Bécsben mosolyogva azt hiszik, hogy „ha eddig engedtünk, most is engedni fogunk!” Nohát, tévednek!