Dtum
Login with Facebookk
1910 | Augusztus

Az országos gazdasági egyesület a korcsmák ellen

A szeszivást mértékletes formájában is veszedelmesnek ítélik a hozzáértők, a mértéktelen szeszivást azonban az emberiség egyik legnagyobb átkának tartják. 

Ennek leküzdésére tehát az antialkoholizmus jelszavával úgyszólván valamennyi európai czivilizált államban, de még inkább Észak-amerikában élénk s egyre izmosodó társadalmi akczió indult meg, melynek egyes államokban már igen nevezetes eredményeket sikerült elérni. 

A korcsmázás és pálinkaivás a magyar falusi népnek is bebizonyult megrontója.
Nekünk azonban lehetetlen csatlakoznunk a szeszivás kiirtására indított mozgalmakhoz, mert hiszen tudott dolog, hogy a bor termelése és a szesz forgalombahozatala révén Magyarország lakosságának husz százaléka van egzisztencziájában, vagy legalább is keresetében érdekelve. E mellett a szeszre kivetett állami adók s illetékek jövedelme megközelíti a 90 millió koronát, erről pedig az államkincstár, annyival kevésbé mondhat le, mert az emelkedő kiadások a jövedelmi források legintenzivebb kihasználását teszik szükségessé. Viszonyaink között tehát egyelőre meg kell elégednünk azzal, ha a falusi népet legalább a tulságba vitt pálinkaivás és az aggasztóan elfajult korcsmai élet veszedelmeitől megóvhatjuk. 

Fölösleges bizonyítgatni, hogy a magyar nép erkölcsi és gazdasági megromlásának fő eszköze és alkalma a korcsma, illetve a korcsmázás által elterjesztett iszákosság s ennek elmaradhatatlan balkövetkezményei. 

A korcsmai élet Magyarországon már csak azért is elfajult, mert vannak vidékek, hol átlag minden 40-50 szeszfogyasztóra egy korcsma esik. Csak természetes ezután, hogy ilyen kevés fogyasztóra támaszkodva, a korcsmáros tisztességes módon meg nem élhet, hanem tiltott eszközökhöz kénytelen folyamodni és oly fogásokhoz nyul, melyek a népet nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is megrontják. De ezenkívül a korcsma falain belül van a legtermékenyebb melegágya a felforgató tanokat hirdetők által szórt mérges magvaknak; itt szítják az osztálygyülöletet és ez ellenőrizhetetlen főhadiszállása a társadalmi harczra izgatóknak. 

Így beszél az O. M. G. E. nevében gróf Károlyi Mihály abban a fölterjesztésében, melyet a falusi nép védelmére a korcsmák megrendszabályozása végett ma gróf Héderváry Károly belügyminiszterhez benyujtott. Vagyis az O. M. G. E. -nek czélja látnivalóan nem az, hogy a szeszt a közfogyasztásból kiküszöböltesse, hanem törekvése csak oda irányul, hogy a nép számára kinálkozó s rá veszedelmes ivási alkalmakat szocziális és népjóléti szempontból különböző óvóintézkedésekkel lehetőleg gyérítsük s az itt mutatkozó veszedelmeket enyhítsük. 

A falusi népnek a szeszivás és korcsmázás veszedelmei ellen való megvédésére az O. M.G. E. a következő belügyminiszteri intézkedéseket tartja legszükségesebbeknek és legsürgősebbeknek. 

1. Szigorítsa a miniszter a ma divó korcsmarendtartási szabályrendeleteket s e reviziójában a fősulyt a korcsmárosok egyéni megbizhatóságára vesse; továbbá elsősorban a községeknek, utánuk pedig a fogyasztási szövetkezeteknek a korcsmai, illetőleg italmérési engedélyek kiosztásakor elsőbbségben részesítésére. E végből szigorú erkölcsrendőri felügyelet kell minden korcsmára, legelsősorban magára a korcsmáros személyiségére. Ne kaphasson italmérési engedelmet más, csak anyagi s erkölcsi tekintetben kifogástalan állampolgár. De ne kaphasson az sem, a ki ellen a rendőrhatóságoknak, illetőleg a községi elöljáróságnak alapos kifogása van. 

2. Sürgősen szükséges, hogy a belügyminiszter egyáltalán minden korcsmai hitelt körrendeletileg tiltson meg. 

3. Leggyökeresebb orvosság pedig a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény végrehajtása minden italmérő helyen, sőt e tilalmat a korcsmáknál és pálinkaméréseknél ki kellene terjeszteni az ünnepnapokra is. Még pedig nem a munkaszüneti törvény mai megrövidített időtartammal s ezerféle kivétellel enyhített végrehajtása a kivánatos, hanem a törvény intencziójának megfelelő teljes 24 óráig való zárvatartás s e tilalom alul még a legnagyobb sokadalom, választás, sorozás, lakodalom stb. esetére se adhasson felmentést semmiféle hatóság. Ez a vasárnapi korcsma-tilalom a legradikálisabb mód a dologtalan csoportosulások, alkalmi ivások megakadályozására egyrészt, a nép megmételyezésének meggátlására másrészt. A nép ugyanis a pihenésre szánt vasárnapot ma átkorcsmázza s így fáradt testét felüdítés helyett a mértéktelenül élvezett alkohol gyilkolásának dobja oda: lelkét pedig ugyancsak a vasár- és ünnepnapokon a korcsmában mételyezik meg. 
Nem kell e dolgok égető szükségességének bizonyítására szocziális, népjóléti és közegészségügyi bizonyítékokat felvonultatni, hiszen köztudomású, hogy a magyarországi korcsmázás mai gyakorlatában közegészségi, erkölcsi, közbiztonsági s népvédelmi szempontokból egyaránt tarthatatlan.

A türhetetlen helyzet orvoslását már 1903-ban sürgette a kormánynál tizennyolcz törvényhatóság s azóta több vármegye, köztük legutóbb Szilágy külön szabályrendeletet is hozott a korcsmák szigorú megrendszabályozására, főkép pedig az italmérési üzleteknek, korcsmáknak, bormérőknek, sőt a sörházaknak is a munkaszünetes napokon, meg az ünnepnapokon is egész nap zárva tartása iránt. Sőt maga a kereskedelemügyi kormány is, midőn a törvényhatóságok ily kívánságait „anyaggyűjteményében” ismertette, már 1903-ban ily megjegyzésekkel kisérte a mozgalmat: „Az alkoholizmussal szemben kétségtelenül igen sok teendő vár úgy a társadalomra, mint az államra, de ezek közt is a legfontosabb a szeszitalok eladási idejének hatósági szabályozása, az eladásnak bizonyos napokra és órákra való korlátozása s a vasárnapi munkaszünetnek az italmérési üzletekre (korcsmákra) leendő kiterjesztése.” 

Az O. M. G. E. fölterjesztése egy lépessel sem megy tovább az alkoholizmus leküzdését czélzó kivánalmak dolgában a kormány által is hirdetett programm határánál. Már csak azért is teljesítendők lennének hát a felirat kivánságai, hiszen azok, mint láttuk, magának az államnak önvédelmi s népvédelmi kötelességei is, meg aztán sem az állam financziális érdekeit, sem a nagyközönség anyagi helyzetét károsítóan nem érintik.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Deák-Ébner Lajos (1850 - 1934): Korcsma előtt Legények csoportja sörözés közben
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Diesel gyáros tragédiája Diesel gyáros tragédiája
A hatalmas német gyáriparnak egyik előkelő képviselője, dr. Diesel...
Az Edison K. E. nemzetközi versenye Az Edison K. E. nemzetközi versenye
Kerékpárversenyen még soha nem látott hatalmas, mintegy 15,000 főnyi...
A malom alja A malom alja
Ellenségei se tagadhatják, hogy Bethlen István kemény munkát...
A varázsló kertje -  Csáth Géza novellái A varázsló kertje - Csáth Géza novellái
Érdeklődéssel nézzük a legfiatalabb írók törekvéseit; abban az...
A Vezér és Köd A Vezér és Köd
A Vezér (nagy V- vel), a Mozgalom (nagy M-mel) lelke és mozgatója...
Az ipar kilátásai Az ipar kilátásai
A háborus konjunkturákban megnövekedett ipari tevékenység a háboru...
Jugoszlávia vasárnap választott Jugoszlávia vasárnap választott
Vasárnap a diktatura korszaka hivatalosan véget ért Jugoszláviában és...
 VIII. Edward első rádióbeszéde VIII. Edward első rádióbeszéde
A király rádiószózat szövege a következőképpen hangzik: - Az angol...
Egy királyné mint orvos Egy királyné mint orvos
Hírt adtunk már róla, hogy Mária Amália portugál királyné s férje...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98