Így beszél az O. M. G. E. nevében gróf Károlyi Mihály abban a fölterjesztésében, melyet a falusi nép védelmére a korcsmák megrendszabályozása végett ma gróf Héderváry Károly belügyminiszterhez benyujtott. Vagyis az O. M. G. E. -nek czélja látnivalóan nem az, hogy a szeszt a közfogyasztásból kiküszöböltesse, hanem törekvése csak oda irányul, hogy a nép számára kinálkozó s rá veszedelmes ivási alkalmakat szocziális és népjóléti szempontból különböző óvóintézkedésekkel lehetőleg gyérítsük s az itt mutatkozó veszedelmeket enyhítsük. 

A falusi népnek a szeszivás és korcsmázás veszedelmei ellen való megvédésére az O. M.G. E. a következő belügyminiszteri intézkedéseket tartja legszükségesebbeknek és legsürgősebbeknek. 

1. Szigorítsa a miniszter a ma divó korcsmarendtartási szabályrendeleteket s e reviziójában a fősulyt a korcsmárosok egyéni megbizhatóságára vesse; továbbá elsősorban a községeknek, utánuk pedig a fogyasztási szövetkezeteknek a korcsmai, illetőleg italmérési engedélyek kiosztásakor elsőbbségben részesítésére. E végből szigorú erkölcsrendőri felügyelet kell minden korcsmára, legelsősorban magára a korcsmáros személyiségére. Ne kaphasson italmérési engedelmet más, csak anyagi s erkölcsi tekintetben kifogástalan állampolgár. De ne kaphasson az sem, a ki ellen a rendőrhatóságoknak, illetőleg a községi elöljáróságnak alapos kifogása van. 

2. Sürgősen szükséges, hogy a belügyminiszter egyáltalán minden korcsmai hitelt körrendeletileg tiltson meg. 

3. Leggyökeresebb orvosság pedig a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény végrehajtása minden italmérő helyen, sőt e tilalmat a korcsmáknál és pálinkaméréseknél ki kellene terjeszteni az ünnepnapokra is. Még pedig nem a munkaszüneti törvény mai megrövidített időtartammal s ezerféle kivétellel enyhített végrehajtása a kivánatos, hanem a törvény intencziójának megfelelő teljes 24 óráig való zárvatartás s e tilalom alul még a legnagyobb sokadalom, választás, sorozás, lakodalom stb. esetére se adhasson felmentést semmiféle hatóság. Ez a vasárnapi korcsma-tilalom a legradikálisabb mód a dologtalan csoportosulások, alkalmi ivások megakadályozására egyrészt, a nép megmételyezésének meggátlására másrészt. A nép ugyanis a pihenésre szánt vasárnapot ma átkorcsmázza s így fáradt testét felüdítés helyett a mértéktelenül élvezett alkohol gyilkolásának dobja oda: lelkét pedig ugyancsak a vasár- és ünnepnapokon a korcsmában mételyezik meg. 

Nem kell e dolgok égető szükségességének bizonyítására szocziális, népjóléti és közegészségügyi bizonyítékokat felvonultatni, hiszen köztudomású, hogy a magyarországi korcsmázás mai gyakorlatában közegészségi, erkölcsi, közbiztonsági s népvédelmi szempontokból egyaránt tarthatatlan.

A türhetetlen helyzet orvoslását már 1903-ban sürgette a kormánynál tizennyolcz törvényhatóság s azóta több vármegye, köztük legutóbb Szilágy külön szabályrendeletet is hozott a korcsmák szigorú megrendszabályozására, főkép pedig az italmérési üzleteknek, korcsmáknak, bormérőknek, sőt a sörházaknak is a munkaszünetes napokon, meg az ünnepnapokon is egész nap zárva tartása iránt. Sőt maga a kereskedelemügyi kormány is, midőn a törvényhatóságok ily kívánságait „anyaggyűjteményében” ismertette, már 1903-ban ily megjegyzésekkel kisérte a mozgalmat: „Az alkoholizmussal szemben kétségtelenül igen sok teendő vár úgy a társadalomra, mint az államra, de ezek közt is a legfontosabb a szeszitalok eladási idejének hatósági szabályozása, az eladásnak bizonyos napokra és órákra való korlátozása s a vasárnapi munkaszünetnek az italmérési üzletekre (korcsmákra) leendő kiterjesztése.” 

Az O. M. G. E. fölterjesztése egy lépessel sem megy tovább az alkoholizmus leküzdését czélzó kivánalmak dolgában a kormány által is hirdetett programm határánál. Már csak azért is teljesítendők lennének hát a felirat kivánságai, hiszen azok, mint láttuk, magának az államnak önvédelmi s népvédelmi kötelességei is, meg aztán sem az állam financziális érdekeit, sem a nagyközönség anyagi helyzetét károsítóan nem érintik.