Az alkoholismus és a leküzdésére való eszközök
Az alkoholizmusról Garnier óta a külföldön sokat írtak, nálunk kevesebbet, de nem lehet róla eleget írni. Most egy igen jó franczia könyvecske jelent meg róla „Az alkoholismus és a leküzdésére való eszközök a tapasztalat adatai alapján” czímen a Jacgues Bertillon-tól.
E munka szerzője tisztán a tapasztalati tények alapján áll.
Első sorban ezeket ismerteti, s azután csak ezek alapján fogalmazza meg saját javaslatait. Mint franczia ember, első sorban a francziaországi állapotokat ismerteti s azután tanulmányozza külön az Európa többi államaiban, sőt Amerikában alkalmazott intézkedéseket az alkoholismus átkos pusztító munkájának meggátlására.
Igy a bevezető fejezetekben az alkoholfogyasztásról, majd az alkohol mérges voltáról, toxicitas-áról beszél, azután tér át az alkoholismus megfékezésére történt törvényhozásbeli intézkedések ismertetésére s ez teszi a munka java részét, derekát.
Részletesen szól a részegség büntetéséről, a csapszékeket illetőleg hozott rendszabályokról, a kis-üstösök betiltásáról, az adózás, monopolium útján való gátvetésről s végre az alkohol-ellenes propagandáról.
A könyv másik része a szerzőnek az ismertetett tények alapján megfogalmazott javaslatait tartalmazza.
Svédország, Norvégia, Anglia és Helvéczia példáján tovább indulva a kis-üstösök teljes betiltását javasolja. Szerinte ugyanis nem elég a monopoliummal való védekezés, a kis-üstösök megszoritása, mindez csak fél rendszabály, eredmény csak az alapos intézkedéstől várható s ez a teljes betiltásból, a teljes megsemmisítésből áll. A meglevőket meg kell vásárolni s újaknak szervezését be kell tiltani, Jól mondja, hogy e kis-üstösök megannyijából minden paraszt szobájába vándorol egy-egy palaczk szesz. Ez az egyik javaslata.
A szeszes italok kicsiben való árusításának monopoliumát philanthrop társaság kezébe adják, a melynek alapszabályaiban az első pont, hogy csak évi 5 % haszonnal akar dolgozni, a többit a községi pénztárba helyezik vagy más társadalmi czélra, kórházakra, elmegyógyító intézetekre, árvaházakra fordítják. Igy az ily alkalmazott nem a mind nagyobb haszonra dolgozván, nem is fogja ivásra csábítani az illetőket.
Fontos továbbá, hogy hitelre adnia sohasem szabad, gyermekeknek és részeg embernek szeszt adnia nem szabad.
Játékosok, zenészek, leányok, vándorárúsok szigorúan ki vannak tiltva az ily helyiségekből. S végül a legtöbb helyen nem is lehet meginni, csak venni lehet s hazavinni. Igy szervezték ezt pld. Christianiában. A „Szamlag”, így hívják tudniillik a monopoliumot megkapott társaságot, 40 üzletet és 13 kávéházat, vendéglőt igazgat. Huszonöt üzletben csak venni lehet a szeszt, de nem elfogyasztani. Bertillon ezt a rendszert nagyon ajánlja.
Természetesen nagyon sokat segítene mind e dolgokban az ifjúság alkoholellenes nevelése, amely irányban mint tudjuk megindult a munkásság az egész vonalon.
Az az ifjúság, az a nemzedék, a mely többé nem fogja kívánni az alkoholt, a melynek nerm lesz lelki szüksége az ivás, a mely nem csak magát, hanem faját is rontó méregnek fogja tekintenio, az nem is lesz többé alkoholista. Minden bizonynyal e téren is a nevelés tehet legtöbbet e végtelenűl pusztító, statisztikailag kimutatott legnagyobb fajrontó méreg ellen.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!