Érdekes régi adók

1910 | Augusztus

Az adóprojektumoknak a mai kor sincs híjjával, sőt vannak emberek, akik uj adók feltalálása és találmányuknak a kormány rendelkezésére bocsátása utján óhajtanak meggazdagodni. Csalódnánk azonban, ha azt hinnők, hogy az e téren való találékonyság csak a mai kor tulajdonsága, sőt ellenkezőleg, azt lehetne mondani, hogy a középkorban az uralkodók nagyobb találékonyságot fejtettek ki uj adók feloktrojálása tekintetében. Érdekes cikket közöl e tárgyról a „Petit Journal”, melyből a következőket ismertetjük:

A fogyasztási adó egy neméül hozta be a francia kormány 1610-ben a kalapadót, amely majdnem tönkretette a francia kalapipart, miután senki sem akart adóval terhelt kalapot vásárolni. Ez akkor, a parókaviselés korszakában nem is járt nagy önmegtagadással, csakhogy a kormány tuljárt a kalapadó kijátszására törekvők eszén, mert pár év mulva behozta a paróka-adót is. Ez darabonként 20 sou–3 livre volt és az adó lerovása a parókába benyomott állami bélyeggel lett igazolva.

Érdekes adónem az 1708-ban behozott lakodalmi- és keresztelési adó.

Abból indulva ki, hogy aki lakodalmat vagy keresztelőt tart, annak pénze is, meg jókedve is van, adót vetettek ki e szertartásokra, melynek magassága a szertartás minőségétől függött. Ezzel az adóval azonban a francia kormány fiakót vallott; az apák maguk keresztelték meg gyermekeiket, a házasulandók pedig papi áldás nélkül az utfélen keltek egybe. Mikor aztán ez adó miatt az országban itt-ott lázongások törtek ki, az adót eltörölték.

XV. Lajos idejében egy találékony financier behozta az agglegény- és aggleány-adót.

Azok a férfiak és nők, a kik bizonyos kor eléréséig Hymen rózsaláncaival nem övezték magukat, háromszoros fejadót voltak kötelesek fizetni. Ugyanez a financier a cselédadó behozatalát is tervezte, mely fejenkint 15–20 tallér lett volna, de ez az adóprojektum oly visszatetszést szült, hogy a kormány jónak látta annak megvalósitásától elállni.

A luxus-adók száma igen nagy volt.

1715-ben behozták a keményitő-puder-adót, majd a szappan-adót, 1582-ben a lepedő-adót (egy sou páronként), sőt az élvezeti célra szolgáló jeget is adó alá akarták vetni, de ez a projektum az udvarhölgyek felháborodásán hajótörést szenvedett. 1682-ben a kapu-adó (15-70 livre), 1680-ban a papir-adó, 1706-ban a kocsi-adó keletkeztek, 1772-ben pedig azokra a könyvekre vetettek adót, melyek nem Franciaországban nyomattak.

A játékkártya-adó különböző fázisokon ment keresztül.
1581-ben hozták be ezt az adót, 1670-ben eltörölték, 1701-ben ismét behozták, 1719-ben megint eltörölték, végre 1745-ben állandósitották, midőn minden egyes kártyalap adóját egy fillérben állapitották meg.

1579-ben hozták be az aranyékszer-adót, amit nemsokára a só-adó követett, amely egyike volt a legsulyosabb adóknak. Sajátos adó volt a „Marc d'Or”, ezt azok az egyének fizették, akiket az uralkodó kegyelemben, kitüntetésben részesitett vagy akik hivatalt kaptak, mig a „Confirmation” cimü adót a tisztek és államhivatalnokok az uj uralkodó trónraléptekor fizették, ha tiszti rangjukat, illetve hivatali állásukat meg akarták tartani.

IV. Henrik a „Paulette” cimü adót, amely az örökölhető hivatalnak az örökösre átruházásáért járt. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a királyi kitüntetések, nevezetesen rang-, cim-, érdemrend-adományozások megadóztatása korunkban nagyon helyén való volna; igaz, hogy a hiu emberek rendszerint nem éppen ingyen jutnak efféle csecsebecsékhez, csakhogy az ellenszolgáltatás nem az ország pénztárába folyik be. A Paulette-adó szedését 1614-ben szüntették be.

A jövedelmi adó, melynek behozatala ellen Franciaországban most oly elkeseredett küzdelem folyik, a korábbi időkben nagyon is nyomasztó teherként nehezült az adózókra. Legelőször 1147-ben VII. Lajos, a második keresztes hadjáratból visszatérése után rendelte el, hogy a kiürült államkincstár megtöltése céljából mindenki jövedelmének 5 %-át befizetni tartozik. Fülöp Ágoston 1188-ban a jövedelmi adót már 10 %-ra emelte, ellenben Szép Fülöp 1302-ben 2 %-kal elégedett meg. János király 1355-ben a jövedelmi adókra nézve behozta a progressziv rendszert: 10 livren alóli jövedelmek 10 sou, 10-40 livre köztiek 20, 100 livret elérők 4 livre adóval terheltettek. Ezek a jövedelmi adók akkor a hadi adó jellegével birtak, amennyiben csak háboru idején szedettek be.

Ilyen hadiadókkal más országok történetében is találkozunk.

Például az amerikai Egyesült Államokban a szecesszióharc tartama alatt sok mindenféle használati cikk, többek közt az irótoll és az irón is meg voltak adóztatva. Svédországban XII. Károly idején, a pultavai csatavesztés után a háboru okozta költségek fedezésére szolgáló adót vetettek ki mindama ruhanemüekre, melyek egészben vagy részben selyemből voltak, továbbá az aranyozott kardokra, sőt a kályhákra is. Nagy Péter cár szakál-adóját mindenki ismeri, de a legnagyobb rekordot az adóztatás terén a római pápák érték el. XX. János pápa hozta be a bünbocsátási adót, vagyis az emberek vétkeit emelte adótárgygyá. Hogy ez az adónem mily óriási összegeket hozott be, azt a Vatikánban felhalmozva levő kincsek mutatják.