A szenzácziós velenczei bünper véget ért. külön szakértője volt a vádnak, külön a védelemnek és ekkép mi sem természetesebb, minthogy homlokegyenest ellenkező vélemény szűrődött le.

Borsi tanár, a vád szakértője azt a véleményt terjeszetette elő, hogy akár szerzője volt Tarnovszka a büntettnek, akár pusztán csak tanácsolta a büntett elkövetését, annyi kétségtelen, hogy a bűn eszméjét elfogadta. Borsi szakértő arra a következetetésre jutott, hogy Tarnovszka távolról sem az a hősnő, a minőnek sokan hiszik, de viszont nem is az akarat nélkül való gyengeelméjű asszony, a kit cselekedetéért ne lehetne felelősségre vonni.

A védelem szakértője, Tanzig tanár mindezekkel ellenkezően csoportosította a bűnper tárgyalásának kiemelkedő adatbeli mozzanatait. Utalt azonban a fontos körülményekre, a melyek Tarnovszka életében nyomot hagytak. Mindezek az események, mint példának okáért az ő romantikus titkos házassága, tifuszbetegsége, sógorának öngyilkossága, Borgevszki halála, Stahl öngyilkossága, kétségkívül mély benyomást tettek lelkére. Kizártnak tartotta, hogy Tarnovszka erkölcsileg öntudatlan asszony és a legnagyobb mértékben valószínűtlennek, hogy Naumovra hipnotikus szuggesztiót gyakorolt volna.

Ugy a vád, valamint a védelem fárasztó nagy munkát végeztek a bünper adatainak csoportosításával, a melyről az esküdteknek az volt a meggyőződése, hogy Perier Elza kivételével mind a három vádlott bűnös, mire a bíróság Priljukovot tíz, Tarnovszkát nyolcz év és négy hónap, Naumovot 3 év és egy havi börtönre itélte. természetesen, hogy az elítéltek nem nyugodtak meg az ítéletben, sőt sulyosbításért fellebbezett a közvádló is.

Az elitélteket azonnal börtönőrök fogták körül és elszállították a börtöneikbe. Naumov Tarnovszkának csókot hintve távozott.