Papír földbe, melyet a sors
Néked birtokúl adott,
Pazar kézzel hintegettél
Apró fekete magot
Csüggedést legyőzve,
Évről-évre szórtad,
Egy sugallat kisért:
Jó az Isten, jót ad.

A kalászok im megértek,
Itt van a dús aratás;
Érted, a hü magvetőért
Felhangzik az áldomás,
Nem vegyit ma abba
Ellenhangot senki,
A múzsákkal együtt
A nép ajka zengi.

Ez ünneplés, e zaj, e fény,
Melyben köztünk elmerülsz,
Oh! mondd, boldogít-e nagyon,
Ha szobád csendjében ülsz?
Ajándéka becsét
Tudom azért érzed,
Mert pecsétet nyom rá
A nyugodt önérzet

Lévay József,