Egy fiatal versíró, így hirdetik az újságok, odaül valamely konczertterem pódiumán az asztal mellé és negyvennyolcz óra leforgása alatt, így nyílt szinen, megkölt háromszáz verset. Erről a belépődíjas produkczióról már eleve sok szó esik, több olyan, a mely elítéli, sőt megbotránkozik rajta, mint a melyik magasztalja. Vannak, a kik egyenesen a költészet megcsúfolását, profanizálását látják benne és ezért fakadnak ki ellene.

Hogy nem ünnepi magasságba és misztériumába emelése a lantpengetésnek, az bizonyos. A mint hogy a czirkuszi akrobata-mutatványok és halálugrásos produkcziók se számítanak az erő és a hősiesség nagyszerű föllángolásai közé, noha erő és bátorság kell hozzájuk. A hirdetett akrobata-költői mutatványról még az se bizonyos, hogy ennyi és ilyen közössége lenne a költészettel.

Lehet, sőt nagyon lehet, hogy az a háromszáz rigmus messzebb áll majd mindattól, a mi költészet, mint az északi sark a déli sarktól. Ebben az esetben valóban profanizálása lesz a költészetnek, de nem azért, mert belépődíjas produkczió formájában, tömegben és egyvégtében termett, hanem csak azért és annyiban, mert minden rosz vers sérelme a költészetnek.

Sajnos azonban rosz verseket konczert-terem, nézőközönség és záros terminus nélkül is szabadon lehet írni és a mi mindezek nélkül nem büntetendő cselekmény, ezekkel a járulékokkal se válik büntetendővé. Viszont azután az is lehet vagy legalább is nem abszolut lehetetlenség, hogy a végkimerülésig folyó költés zuhatagában — jó versek is teremnek.

Már pedig a jó vers nem profanizálása a költészetnek akkor se, ha tótágast állt a költő, mikor dalolta, a mint hogy a rosz vers profanizálása a költészetnek akkor is, ha Minerva templomában, hófehér lepelben faragta az alkotója. De, úgy véljük, ezt az egész vállalkozást nem az irodalom vagy a költészet, hanem csak az üzlet szempontjából lehet birálni vagy mérlegelni.

Ha akad közönség, a mely nem sajnálja a belépődíjat, hogy egy urat lásson, a ki háromszázat költ egyvégtében, akkor rendben van a dolog; ha az emberek nem bizonyulnak kellő mennyiségben kiváncsiaknak a spektákulumra, akkor az idea rosz üzleti gondolatnak bizonyult. A költészet profanizálásáról azonban nem igen lehet szó, mert a hol profanizálnak, ott a költészet soha sincsen jelen.