Magyarok győznek 3:0 (1:0).

Rossz előjelek. Kellemetlen, ominózus események előzték meg a magyar és az osztrák szövetség válogatott csapatainak mult vasárnap lefolyt tizenhatodik találkozását, hogy aztán annál teljesebb legyen az impozáns győzelem fölötti örömünk.

Az osztrák szövetség csapata, amely a papirforma szerint annyival erősebb volt, hogy szinte legyőzhetetlennek tartották, szombaton este megérkezve, esőt hozott magával és ugy látszott, hogy míg az erkölcsi diadalt az osztrák csapat – nagyobb tudása révén – magához ragadja, addig az anyagi sikert – ami a szövetség szempontjából nem kevésbbé fontos – az időjárás fogja elmosni. Az esőzés a késő éjjeli órákban megszünt, a felhők azonban nem akartak szétoszlani és borongós, álmos időre ébredtünk a nagy nap reggelén.

A magyar csapat győzelmében amugy se igen bizott a közvélemény, a szomoru időjárás pedig akarva, nem akarva, babonássá tette az embereket. A kiváncsi napisten ugy déltájban kidugta ugyan egy pillanatra a felhők közül fejét, de hamarosan ujra jól beburkolódzott, mintha nem akarna szemtanuja lenni a magyarok gyászos vereségének.

Ennyi rossz omen után már senki sem bosszankodott azon, hogy délután fél 2 óra tájban megeredt az eső és minél inkább közeledett a mérkőzés kezdetének időpontja, a szürke, átláthatatlan felhőtömeg annál sürübben ontotta könnyeit. Nem lesz közönség, gondolta mindenki, de bezzeg nagy volt a meglepődése azoknak, akik háromnegyed kettő után érkeztek a pályára. Ettől az időponttól kezdve ugyanis nem lehetett a tribünökre feljutni és szinte hihetetlenül hangzik, hogy a kritikus időjárás dacára mintegy 12,000 ember nézte végig a mérkőzést. Bizonyos, hogy kedvező időjárás esetén legalább 5-6000 néző künnrekedt volna.

Miután a tribünökön nem maradt talpalatnyi hely sem és a feljárókat is teljesen megtöltötte a publikum, elsöpörtve utjából az odaállított jegyszedőket és rendőröket, a korzónak berendezett kerékpár-pályára került sor. Valóban gigászi látvány volt, amint a mérkőzést látni vágyó közönség átugrálva a korláton, a korzót és a kapuk mellett emelt ideiglenes tribünöket ellepte; mint a rohanó ár hullámzott odább és odább a tömeg, melyben sportsapka, cilinder, széles női kalap, törött és ép esernyők szakadatlan sora váltogatták egymást.

A korzó sem volt elég. Nosza, nekirontottak a a páholyoknak. Egy pillanat és már zsufolva voltak a páholyok, melyeket jogos tulajdonosaik nem foglaltak el idejében, sőt még a páholyok feljáróit is elözönlötték. Most már igazán nem lehetett mozogni. A sporthirlapírók szindikátusának egynegyed 3 órakor érkező elnökét pl. ugy kellett a páholyba beemelni; hasonlóképpen jártak az osztrák csapat kisérői is.