(N.) Október havában mult 15 éve, hogy a néhai nagymester örök álomra hajtotta megfáradt testét.
15 év nagy idő. A közélet legtöbb halottját elborítja az alatt a feledés, különösen akkor, ha nagy, örökbecsü alkotások nem tartják fenn nevét. Keresztessy József nem volt alkotó művész, nem maradtak utána remekművek s neve mégis el nem muló fényességet él előttünk.

Csak nagy és hatalmas egyéniségnek lehet ily varázslatos hatása az utókorra és Keresztessy ilyen egyéniség volt.
A magyar vívóművészet, ha nem is vele kezdődik, de benne érte el fejlődése egyik legmagasabb lépcsőfokát.

Az első modern, művészi, magyar vívórendszert ő dolgozta ki. Korában jobbat, tökéletesebben nem is tudtak elképzelni. Egyéni művészete oly fokon állott, hogy legyőzőre soha nem talált, pedig hosszu életen át végig mérkőzött kora minden nagy vívóművészetével.

Divatos, előkelő sporttá tette a vívást, termébe összegyüjtötte a társadalmi és politikai élet minden előkelőségét. Ennek hatását most is élvezi a vívósport.

Tiszteltté tette a vívómester nevet. – Semmiféle professzionistát nem szoktak egyenrangunak tekinteni az amatőr sportüzőkkel. Keresztessynek köszönhetik mestereink, hogy a vívók hazánkban bennük nem megfizetett tanítót, hanem barátot, példaképet, művészt és gentlemant látnak.

Viszont mestereink az ő hagyományaiban nőve fel, nemcsak egy sportűzésre hanem a vele járó nemes, lovagias gondolkodásra is oktatják tanítványaikat.

Keresztessy mester végrendeletében egy kis alapítványt hagyott a MAC-nak, hogy annak kamataiból időnként egy-egy versenyt rendezzen, melyre irja ki a Keresztessy-serleget a „legjobb magyar kardvívónak.”

A MAC elvállalta e megbízást s immár harmadszor írja ki a Keresztessy-serleget. Minthogy a legjobb magyar kardvívó cím nem évhez kötött, évenként védendő titulus, mint a bajnokság, nem is engedhető meg, mint a bajnokság, nem is engedhető meg, hogy 4-5 „legjobb” vívó szerepeljen, versenyeinken az a szokás, hogy az uj kiírással megvárják, amig az előző győztes visszavonul az aktív sport terétől. Igy történt ez az 1899-iki győztes: Gáspár Artur, az 1906. évi győztes: Halász Gyula esetében.

Sajátszerü, hogy a Keresztessy-versenyeknek mindig viharos lefolyása volt.
1899-ben Gáspár Artur jól megérdemelten, de óriási meglepetésre győzött. Győzelme elvitázhatatlan volt, de már a helyezések körül óvások, megsemmisítések történtek.

Ugyancsak viharos volt az 1899-iki verseny. Visszalépések, tiltakozások egymást követték, a közönség is oly izgatott hangulatban volt, hogy a zsűri elnöke – s ez először és utoljára történt vívó-versenyeken – a terem kiürítésével fenyegetődzött.

Azóta sokban változtak a viszonyok s így a versenyek nyugodt lefolyása biztosítottnak tekinthető.
Sikere a nevezésektől függ. Bár elv, hogy aki nem indul, nem létezik, mégis kivánatos volna, ha a MAC legalább minden vívóját mozgósítaná; Békessy, Zulavsky és Szántay nélkül bizonyára hiányos lesz a legjobb magyar kardvívó címért lefolyt nagy küzdelem

Krencsey versenyjogát bizonyára vissza fogja addig a Szövetség adni. Egy pillanatnyi felhevülésből eredő incidensért, amikor az ítélet meghozatott s jórészt ki is töltetett, nem szenvedhetnek a sportérdekek. Mészáros, Tóth bizonyára indul. Más klubokból és termékekből Werkner, Földes, Fuchs Jenő, Dunaynak jogos igénye a díjra.

Ezzel a nevezési lajstrommal teljes volna a verseny, egyszersmind a legnagyobb, legszebb verseny volna, a melyet valaha rendeztek hazánkban.

A Keresztessy emléklakomán a mester legnagyobb tanítvány: kisbadri Kiss Ferenc fogja az emlékbeszédet megtartani. Ezen ott kell lennie minden magyar vívónak.