Dtum
Login with Facebookk
1911 | Január

A svájci és magyar csapatok mérkőzése

A pálya rövid és hengerelt havas, csinos lyukakkal. A mérkőzés kezdete lassu volt s némi magyar fölény konstatálható. Ide-oda hullámzik a kép, de lassankint belátom, hogy a reggeli panaszkodások nem voltak hiábavalók: a csapat harmada le van törve s a többi se jókedvü. Hozzájárul a buta pálya, amin egyszer küzdeni kell és egyensulylyal.


A Borbás oldala lejt a széle felé, folyvást bukdácsol rajta, de meg a bekkje is kemény legény. A hányszor összecsapnak, mindig a bekknél marad a labda. Főként a Borbás futásán látszott, hogy milyen irgalmatlan komisz a pálya. Az a szép, ideális futás, amit ő szokott bemutatni, valóságos kalimpálássá fajult a havon.

 

Weisz az első félidőben megint félénk, de a második félidőben már ugyancsak belefekszik. Károly csodákat mutat, de annyit bukdácsol a rossz talajon, hogy az már bosszantó. Bíró Gyuszi szegény a neki nem való helyen sok szép igyekezetet mutat. Korody pompás. A Révész nehéz sulya legkevésbbé bírja ki a talajt. Olyan, mint egy megbénult óriás. Kürshner dolgozik, mint három hős.

 

Ez a szerény gyerek az ő önzetlen játékával akármennyire iparkodik eltünni, ellapulni, mindenképpen és mindenhol kimagasodik. Azt hiszem, ő szokott bele leghamarabb a mizerábilis talajviszonyokba is. Weinbeer is küzd a nehéz helyzettel, de azért bátran dolgozik. Szendrő pompás.
Az első félidő elmulik ugyszólva mezőnyjátékkal. Egészséges lövés sehonnan se jő s mi már kezdünk a 0:0 –os eredmény lehetőségével foglalkozni.


A második félidőben a svájci csapat energikus támadásba fog. Bár lassu – szinte profiszerü – a játékuk, de a milliméterre pontos passzaik révén meglepetésszerüen teremnek a kapunknál, mindig egy vonalban mind az öt csatár, mert egynek se kell hátra járni kanalazni. A hatodik percben rövid rumli a kapunknál, Sipos és Révész nem értik meg egymást, talán Révész nem is bizik a kapusában, s a csatárba rugott labdát a szomszédja az üres kapuba vágja.


Fölállás után rövid vergődés ide-oda; egyszerre meglepetésszerü lerohanás Sipos és védhetetlen helyezett saroklövés biztosítja a svájciaknak a második gólt. Ez végképp elkeseríti a magyar csapatot. Támadást támadás után vezetnek, de egy se jár sikerrel. Sok része van benne a rendesnél jóval kisebbméretü kapuknak is, de hiába: a sok út, az abnormális pálya, a csatárok egymást meg nem értése, a mérkőzés sorsát megpecsételték. A csapaton a dezoláltság jele mutatkozik, s az isten őrizte, hogy több gólt nem kaptunk.


Azt hiszem, hogy hozzájárult ehhez a hangulathoz az a tudat is, hogy a magyar társaságnak kevés a reménye a győzelemhez. Mintha szuggerálva lett volna a csapatba az, hogy kevés a győzelmi esélye. Nemcsak egymásban, önmagukban sem biztak többé a fiaink, amely lelki állapothoz persze a Sebestyén Bodnár kérdésen kívül a fáradtság is hozzájárult.


A mérkőzés végéről nincs mit mondanom. A svájciak érzeték, hogy a magyar csapat nem tud kiegyenlíteni. Ennek tudatában ők is alább hagytak az offenziával, de még így is kritikus pillanatok voltak a kapunk előtt nem egyszer. Egyébként a két gól után a magyarok többet és hosszasabban, de erőtlenül támadtak.


A keserü pohár betelt: a kifogástalanul fair és okos angol bíró a mérkőzés végét jelezte.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98