Kis gazda rovat

1911 | Március

Az öröklött mezei gazdaság birtokosának hadkötelezettsége

Felmerült esetből kifolyólag mondotta ki a honvédelmi miniszter, hogy az öröklött mezei gazdaság birtokosa a póttartalékba áthelyezését csak akkor igényelheti, ha birtokát maga míveli, vagyis nem adhatja azt haszonbérbe, vagy felébe való gazdálkodásra.

A konyhasó befolyása a tejelválasztásra

Több vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy a konyhasó adagok a teheneknél jelentékenyen befolyásolják a tejhozamot, de a minőség rovására. Ez természetes is, ha a kérdést élettani szempontból vizsgáljuk meg.

Az anyagcsere folytán a vérbe jutott nagyobb sómennyiség előmozdítja a hajszál edényekben a diffuziót és ezzel együtt a vizkiválasztást, minek folytán a sóval tartott állat több vizet kénytelen felvenni és egyszersmind több tejet választ el. A sóadagok ugyan fokozzák a mirigyek tevékenységét és előmozdítják a tejelválasztást is, de ez utóbbi képtelen a vizelválasztással lépést tartani.

Ezirányú kísérletekből kitűnt, hogy egy tehénnél hatvan grammnyi sóadagnak megfelelőleg a tej zsirtartalma 13 % volt. A mint azonban a sóadag megkétszereztetett, egyszersmind emelkedett a tejhozam is, a zsirtartalom ellenben 8 %-ra sülyedt alá. A hol azonban nagyobb zsirtartalommal biró tej kivánatos, ott a sóadagot nem szabad 60 grammnál nagyobbra emelni.

A száj- és körömfájás gyógyítása

A „Magyar Gazdák Lapjá”-ban Ornstein Sándor gazdatiszt a következőkben írja le, mily módon és gyorsan gyógykezelt 88 darab beteg ökröt és tehenet. A körömfájás és szájfájás 6 darab állaton kezdődött; erről a 6 darabról – úgymond – beoltottam az egész állományt és már 48 óra alatt az állatok mind betegek lettek.

Ekkor aztán megkezdtem a körömfájás gyógykezelését ily módon: minden egyes állatot lefogattam és a körme közét uj istránggal kihuzattam, utána pedig kreolinos vízzel kimosattam és szárazra kitörültettem, előzetesen azonban már lisztté törött kékkövet és hájat összegyurattam, azt csepüre kenettem és a köröm közé alkalmaztam, aztán egy vékony zsákdarabbal bekötettem és a kötést négy napig rajta hagytam a lábon. Ez idő elteltével a kötést kioldottam és a melyik köröm még genyelt, azon ismételtem az eljárást, megjegyezve, hogy az állatot vastag, száraz alomban tartottam.

A szájfájást akkép kezeltem, hogy édes tejfellel gyengén összekevertem kékkövet és este minden beteg állat száját egy pamacscsal bekenettem a jelzett keverékből; reggel aztán 10 liter vízbe 1 liter erős eczetet és 10 kávéskanállal égetett timsót tettem és irrigátorral az állatok száját tisztára kimosattam. Ekkor lettek megetetve, de csak tiszta korpamoslékkal és pedig a mit csak meg bírtak enni.

Etetés után ismét azzal a timsós és eczetes vizzel kimosattam az állatok száját, mert különös gondom volt a legnagyobb tisztaságra; a kékköves keverékkel való bepamacsolást csakis esteli etetés után végeztettem.

Végül a tőgyfájást akkép gyógyítottam, hogy – a mint észrevettem – miképp a tőgy hólyagosodni kezd, azt langyos timsósvizzel lemosattam és aztán tiszta vazelinnel és fehér plajbászzsir-keverékkel kenettem, minek folytán a beteg állatok kilenczed napra teljesen rendbejöttek. Megjegyzem, hogy a tőgyet naponta kétszer mosattam le és kenettem be.

Az itt előadott és jónak bizonyult gyógykezelést bárkinek merem ajánlani, mit ha úgy végez, a mint én végeztem azt, akkor a kérdésben forgó bajokat csakhamar le fogja küzdeni.