A modern államok, sajnos, ugy vannak berendezkedve, hogy állandó hadsereggel védelmezik a békét, egyébként pedig oly hathatósan, hogy immár évtizedek multak el és egyik állam sem hajlandó megzavarni a fegyveres békét, a mely száz, meg százezer szuronyra és ágyura támaszkodik. Hogy azonban a napilapok külpolitikai rovata ne szükölködjék témákban, olvasunk nem egyszer fenyegető hireket egyik vagy másik állam fegyveres készülődéseiről, sőt jelennek meg hirek arról is, hogy küszöbön a háboru, megindul a próbamozgósitás, ötven, százmillió koronák usznak el néhány hónap alatt, a mikor azután kiderül, hogy egyik állam sem akarta komolyan a háborut, hanem inkább csak puszta ijesztgetésre, vagy pedig tüntető katonai demonstráczióra gondolt, hogy országvilág tudjon katonasága létezéséről.

Egyébként e helyütt mi nem siránkozhatunk a felett, hogy jogosult-e a háboru vagy sem, azt sem biráljuk el, hogy száz meg százezer katonából álló hadsereg eltartása mennyiben egyeztethető össze a polgári állam fogalmával. Mi itt inkább csak tényeket sorolunk fel és ismertetünk. Ismertetjük pedig ez alkalommal az önmüködő golyószórót, a melynek a hadászat terén ma igen fontos a szerepe.

A golyószóró gyilkos feladata tudvalevőleg a tömeges pusztitás. Arra a czélra való, hogy a mire egyébként huszonöt-harmincz katona s ugyanannyi lőfegyver kellene, azt elvégezze két-három ember egyetlen egy lőfegyverrel, illetőleg a golyószórval. Az az eszme, hogy az ellenségre valóságos golyóesőt zuditsunk, nem uj keletü. Már a nagy német-franczia háboruban szerepelt a Reffye-féle golyószóró (Mitrailleuse), a melytől a francziák igen sokat vártak, azonban nagyon csalódtak az eredményben, mert az akkori golyószóró csakis meglehetős közelről tudott hatni, mig nagyobb távolságra a több csőből kirepülő golyók pályája olyan irányt vett, hogy az ellenségnek alig okozott valami emlitésreméltó kárt.

A golyószóró eszméjét azonban ennek daczára nem ejtették el, hanem igyekeztek azt tökéletesiteni. A golyószóró azóta mondható tökéletesnek, mióta rájöttek, hogy hatása csak ugy fokozható, ha azt a gyors és folytonos tüzelésre és a távolba való hatásra szerelik fel. Ekképp aztán megcsinálták a Vickers, Maxim, Hochkins, Nordenfeldt-féle golyószórókat, illetőleg revolver kéziágyukat. A golyószórók között ma a Vickers-Maxim-féle tekinthető eddigelé a legtökéletesebbnek. Ez az önmüködő golyószóró igen könnyü sulyu, szerkezete tartós, nem igen romlik, gyorsan lő és pontosan talál ugy közelre, mint távolba.

Önmüködőnek azért nevezzük, mert elégséges, hogy a nyitószerkezetnek emeltyüjét egyszer megnyomjuk, mire a patronok egymás után jutnak a töltőszekrénybe és ott elsülnek. A patronok egy szalagra vannak alkalmas módon ráerősitve, a mi lehetővé teszi, hogy egy automatikus csavarószerkezet folyton huzza fel a patronszalagot. Ekképp a lövések szaporaságát annyira lehet fokozni, hogy perczenként hatszázat lehet lőni. A golyószórónak van egy külön beállitószerkezete, mely lehetővé teszi az egyes lövéseket is olyképp, mint akár az egyes lövésű fegyverekkel.

A golyószóró különben egy lőhengerből és egy hármas állványból áll. Az állvány hátsó részén ülőhely van a golyószóró irányitója és elsütője számára. Az összsuly 31 kilogramm és 200 gramm. Szállitása igen könnyen történik, mert három katona között osztható el, a kik a képünkön látható módon viszik magukkal a golyószórót, a melyet pár pillanat alatt összeállithatnak. Hogy a folytonos lövéstől a lőhenger izzásba ne jöjjön, egy megfelelő hidraulikus hütőkészülék veszi körül.