Irta: Malecki Román.

Csak néhány percre kivánom megállitani a sport élet forgatagában széditő gyorsasággal tövagördülő ideákat.
Álljunk meg egy szóra!

Nincs még egy éve, hogy egyik tiszteletreméltó sporttársunk, feltünést keltő beszédet mondott egy sportlakomán, melyben – nagyon helyesen – rámutatott az anyagiság mindinkább terjedő szimptomáira, melyek a magyar sportéletet nagy mértékben veszélyeztetni látszanak.

Hát mi tűrés tagadás. Kénytelenek vagyunk beismerni, hiszen nap-nap mellett tapasztalhatjuk abban a beszédben sok igazság volt. Annyira, hogy immár valósággal jól esik a tiszta, mocsoktalan és hozzáférhetetlen amatőr dolgokkal találkozni.

A testedzés különféle ágazatai közül a tornászat az, ami mindennek alapja, kiindulási pontja. Ennek a sportágnak nincsen ugyan tizezrekremenő, tapsoló, rajongó, de azért a tribünökön kényelmesen elhelyezkedő közönsége. Népszerűségét a különféle elvi jelentőségű vitatkozásokban és veszekedésekben megtépázták annyira, hogy csak a becsülete maradt meg.

Az elismerés és a közönség – elmaradtak. És megmaradt még a fontosabbik, a kézzel fogható eredmény: az a tömeg, amely a tornát saját kedvtelésére, testének edzésére, egészségének fentartására és némelyik talán a saját szórakoztatására is üzi.

Milyen óriási nagy különbség van a tornászat és az erőltetve népszerüvé tett atletika között, mutatja az a hasonlat, amelyet csak aproximativ számadatokból fogunk meriteni.

A minap egy statisztikát olvastunk, melyből kitünik, hogy egész Magyarországon mintegy 55 sportegyesület körülbelül 1200 versenyző atlétát igazoltatott az illetékes szövetségnél. Tudvalevő, hogy habár a legjobb esetben valamennyi igazolt atléta aktiv üzi is az atlétikát, valamire való eredményt elérő versenyző alig 30-40 van az országban.

Ezzel szemben hazánkban mintegy 60 egyletben intenzive üzik a tornászatot. A 60 egyesület pedig körülbelül 10 – 12.000 tagot foglalkoztat tornászattal. Természetesen a versenyzőanyag nem áll arányban a tornászatot üzők számával, mert tudvalevő, hogy a tornászok legnagyobbrésze nem a versenytornázást, hanem az ugynevezett egészségi tornát üzi. A tornában a legjobb eredmények hajhászása ismeretlen fogalom és az a helyes elv dominál, hogy az emberek átlagát tegye edzettekké és erősekké.

E hasonlatból szembeszökő az a kérdés: melyik tehát az a testedzési ág, amely a tömeget foglalkoztatja és amelyik a testi erő növelésére alkalmasabb és nagyobb szolgálatot tevő?

A válasz mindenki előtt tisztán áll. Gondolkozás nélkül és kétségen felül kiviláglik, hogy a tornászat hazánkban egymaga tizszer annyi embert foglalkoztat, mint amennyit az atletika. A labdarugáson kívül egyetlenegy sportág sem közeliti meg a tornászatot abból a szempontból, hogy hány ember üzi?

A labdarugást is csak azért soroltuk fel, mert ez a sportág tudvalevőleg nem a felnöttek testedzési ága, (hiszen a felnöttek csak nézők, lelkesedők, lármázók), hanem azt csak elvétve üzi nagykoru ember és az igazolt játékosok javarésze még a kiskoruság örömeit élvezi; de nagy elterjedettségénél fogva a labdarugás mindenesetre az a sportág, amely a tömeg testedzésére és különösen velejáró fegyelmezettség terjesztésére, gyakorlására alkalmas.

Napjainkban a közélet terén is az olcsóbb dicsőséget hajhászók vannak többen, mint azok akik dologgal és fáradtsággal akarják elérni törekvéseik végcélját. Igy a testedzés terén is, a könnyebb ágazatok üzésére serkentik a sportüzők kis hányadát; maguk a serkentők azonban ott ülnek a tribünökön ezrével és kényelmesen gyönyörködnek a versenynyujtotta izgalmakban.

Saját testi épségük fentartására és a testedzés üzésére azonban egy lépést sem tesznek. A nehezebb ágat, a tornát, azt pláne perhorreszkálják. Mert az nem izgalommal, hanem némelykor jótékony izzadással jár.

A tornaidény kezdetén ezeket akartuk feltárni olvasóink és a nagyközönség szeme előtt. Belátásra akarunk birni mindenkit és különösen azokat, akik a tornászatnak esküdt ellenségei, hogy ne üres frázisok után itéljék meg a tornászat nevelő hatását.

Ne törődjenek néhány fanatikus ember indokolhatatlan véleményével, akik a testedzés terén csak azért szerepelnek, hogy feltünjenek és galibát csináljanak, hanem népesitsék be a tornaidény kezdetével a tornacsarnokot és látogassák a testedző egyesületeknek azon hajlékait, ahol testi erejük fejlesztése mellett a férfias erkölcsöt és a fegyelem érzését elsajátithatják.

Ahol a kor- és rangkülönbség nélkül a testedzés ügyének szolgálatában mindazon társadalmi ellentéteket is tompitani képesek, amelyek most fajunkat megmérgezik és látszólag áthidalhatatlanul elválasztják a magyart a magyartól!

Fel tehát! Tömörüljünk a tornacsarnokokban!