Az ILSz-ben uralkodó visszás állapotokról már több ízben is megemlékeztünk. Sajnos, a helyzet javulása helyett, most is csak a szövetség egynéhány tisztviselőjének és bizottságának a nemtörődömségét tárhatjuk a közönség elé.

A közgyűlés után az egész tisztviselőkar a legszebb jövőt ígérő buzgósággal és lelkesedéssel fogott a munkához. Joggal gondolhatta mindenki, hogy uj korszak nyilott meg az ILSz történetében. Ez a nagy nekibuzdulás azonban nem sokáig tartott s ma már csak egy-két tisztviselő lelkiismerete tartja az ILSz-ben a lelket.

Dr. Győri másodelnök eleget vélt tenni kötelességének azzal, hogy megválasztása óta egyizben megjelent az ILSz helyiségében. Horváth János főtitkár és Federit Hermann titkár, az ILSz egyleteinek keservesen szerzett jövedelméből dotált tisztviselői sem látják el kellő agilitással és lelkiismerettel felelősségteljes tisztüket. Ezen mulik azután, hogy a munkát meg nem vető Löwenberger és Farkas elnök minden tevékenysége hajótörést szenved.

Az áldatlan állapotnak a következménye, hogy a szabályokban meghatározott igazolási rendszert, a mely szerint csak a főtitkár jogosított a játékosok igazolására, a főtitkár állandó távolléte folytán kénytelen figyelmen kivül hagyni az ILSz és a háznagy igazolásait hallgatólagosan elismerni.
A fegyelmi-bizottságot pedig Pató Pál mintájára, még a csepeli pályán történt revolverlövöldözés sem tudja életrekelteni, hogy a birók életére is veszedelmes elemek megfékezése céljából legalább egy ülést tartson.

Mátyás király lustái, a fejetekre ég a ház!