Olyan premiert sem igen láttunk még, ahol a szereplők a – nézőtéren ülnek. Mert egy kis tulzással ilyenformán volt ez csütörtökön este az Urániában. Aminthogy ilyen intim hangulat se volt még bemutató-előadáson.

A közönség? Csupa ismerős arc. Magunk között voltunk egészen: a páholyokban a football-pályák tribünjeinek a notabilitásai, a földszinten a korzó válogatottjai, az emeleten a tribün magasabb régiói.... Ha nem is ilyen szabály szerint helyezkedett el a publikum, de a karzat itt is a sport pályán érezte magát: a sikerült mozgóképeket, de még inkább a magyar világbajnokok képét a meccsekről jól ismert ütemes sport-taps fogadta. Természetesen ezuttal csak a kezek dolgoztak, a dobogást fájdalmas lemondással mellőzték.

A vén szinházi rókák számára külön szenzációs tanulmány lehetett ez a közönség. Egy premier közönsége, amelyet nem kell felmelegíteni, nem kell ravaszul kiélezett szellemességekkel meghódítani, csak mesélni kell nekik egy nagyszerű versenyről, hozzá szép képeket mutogatni – és megvan a siker. Hogy azután Nagy Béla dr. és Lauber Dezső lendületesen, megkapóan, jó magyaros szóval, hol meg ötletesen, finom elmésséggel beszélgettek a képekhez, amiket kitünő sportérzékkel válogattak össze – ez éppen megduplázta a sikert.

Irigyeljük a szerzőket azért a lelkes, megértő közönségért....