Debreczenben végnapjaikat élik a Piacz-utczai öreg czivisházak. Most - a szeszélyes április havában - az „Arany Bika” fogadó vaskos falait is kikezdte a kőtörő csákány. Bontják, bontogatják, lebontják az országszerte népszerű és leghíresebb magyar „vendégfogadót”.

Ez a vén fogadó különleges terpedt építkezésével és pogányos hangzású nevével együtt egy letünő világnak, a hajdani dúsgazdag- és karakán-magyar „czivis-világnak” volt egyik jelképe, sőt több annál. A régi czivis-város, a régi debreczeni polgár-világ „parádés-életének” pogányos temploma, áldozati oltára volt az „Arany Bika” fogadó.

Az udvarrészi, vas- és faragott kőoszlopokkal alátámogatott emeletén rejtőzött a gyakori nótaszóval, édes muzsikával élénkített áldozattételek színhelye: a hatalmas díszterem meleg páholyfülkéivel. Az itt lezajlott bálok, népgyűlések, hangversenyek, előadások, nagy-áldomások (mint a püspököket, főispánokat beiktató lakomák s egyéb felköszöntőktől hangos, kövér debreczeni „díszebédek”) - emlékei történeties emlékek. Ezeknek feljegyzése nélkül hiányos és érthetetlen lenne a későbbjövő korra az elmúlt czivis világ...

Azonban az „Arany Bika” lebontásával egy pótolhatatlan veszteség is éri Debreczent. Kibővített telken, fürdőt és színházat is egy fedél alá hozva, több milliós költséggel hiába építenek óriási méretű „modern” Arany Bikát, a régivel együtt elpusztulnak a „díszterem” szép freskói.

Ezeket a művészi falfestményeket, melyek az egész országra páratlan és eredeti ékességel voltak a vén mulatóhelynek, egy kiváló tehetségű fiatal művész Mirkowzky Géza alkotta. Mirkovszky, ki koraifjan elhunyt, 1893-ban potom áron, 5000 forintért festette meg ezeket a gyönyörű szinporapájú, megkapóan életteljes falfestményeket.

A debreczeni városi és pusztaélet jeleneteiből ihletett erővel ragadott ki telivér magyar képeket, színeket, melyek különös érdekességgel hatottak és elevenedtek meg a hideg falakról.