Színházi pauza - avagy színészek, színésznők
Egyre jó a színházak néhány heti pauzája: kicsit számonvehetjük a színészeinket. Láttuk-e új tehetségek kilobbanását, régebben ismertek kifejlését? Vagy tán valami igazán újat is, új stílust, új eszközeit a színészi kifejezésnek? Minden színházunkban egész sora van a kiváló művészeknek s alig van színészi feladat, a melyet meg ne tudnának legalább is művészi színvonalon megvalósítani.
Egyenetlenségek mindig akadnak- az egyenetlenség sajátságosan jellemzi a mai magyar kulturális termelés minden terét- színészeink még mindig kissé nyersen kerülnek a színpadra, színházi életünknek nincs meg az a messze nyúló, nagy perspektívájú hagyománya, mint például akár a bécsi színészeknek is.
Az egyenetlenségtől pedig csak az ilyen hagyomány tud megóvni, mely mint a levegő veszi körül az embereket és fegyelmezően hat rájuk. A mi hiány ebben van, azt kipótolják tehetséggel. Csaknem minden saison-hoz valami újat, színészek dolgában, az idei épen gazdag volt ilyen érdekességekben.
A legtöbb érdekességet egy igen tehetséges színész-házaspár hozta: Rajnai Gábor és Gombaszögi Frida Rajnai eddig- legalább a nagy publikum előtt- kissé háttérben állott, nemigen volt jelentékenyebb szerepe s a kisebb szerepek, melyeket játszott, sem voltak mindig neki valók. Az idén végre megkapta a maga első igazi szerepét A faun-ban egyszerre ő lett a Nemzeti Színház egyik legfőbb vonzóereje. A különben jelentéktelen, kívül csillogó, belül üres angol darabnak ő szerzett nagy sikert, nélküle szétpattant volna, mint a gyermekek színes léggömbje.
Nem mindennapi tulajdonságok vannak ebben a fiatal színészben: sugárzó intelligenczia, fiatalság, nemcsak az évek fiatalsága, hanem a temperamentumé is, erővel teljes buzgóság, bő forrása az ötleteknek és csaknem korlátlan testi ügyesség, a mely színésznél, kinek művészete mégiscsak első sorban a test művészet,- nem megverendő erény, Gombaszögi Frida az idei saison legtöbbet és legfeltűnőbben szereplő művésznője.
Csaknem teljesen az ő vállán nyugodott a legváltozatosabb és legtöbb sikert aratott műsorú színház, a magyar színház egész műsora. Kitűnő qualitású színésznő: ifjúi szépsége, megjelenésének elegancziája már maga is fél siker. Van egy pontosan alig meghatározható tulajdonsága, melyet azonban mindenki ösztönszerűen megérez: ő alighanem a legtipikusabban budapesti színésznőnk.
Megvan benne ennek a ma városunknak a kiforratlansága és egyenetlensége, megvan sokféle gyökerekből eredő vegyessége,- alig láttuk szerepét, a mely egyenletesen lett volna kidolgozva minden részletében, a melyben ne lettek volna itt-ott elragadó erővel, biztosan kihozott hangok és itt-ott apró félresikamlások.
Ideges nyugtalanság ég benne, a mely arra való szerepben kitűnően aláfesti az egész játékot, nyugodtabb és öntudatosabb alakítást kínáló szerepekben azonban az egész darabot kihozhatja a tónusából. Még semmi sem kész, teljes, lehiggadt a művészetében de a nem mindennapi művész-egyéniség mindig kitör belőle.
Vannak nagyon eredeti, egészen egyéni hangjai s a mozgása, mimikája, ha nem mindig azt fejezi is ki, a mit kellene, mindig valami érdekeset fejez ki. Erről a fiatal színésznőről még sok szó lesz, minden arra vall, hogy még nagy fejlődés előtt áll.
Aczél Ilona, aki csak nemrég ment át a Nemzeti Színháztól a Magyar Színházhoz, szintén szerzett meglepetéseket A Tavaszi ünnep-ben mélységet és perspektívát tudott adni különben elég konvenczionális szerepének. Más szerepeiben is megbizonyosodott, hogy csak tér kell neki az érvényesülésre, a publikum elé kell kerülni és hamar ki fog fejlődni.
A Nemzeti Színházban erre nem volt módja, ritkán kapott nagyobbacska szerepet, pedig a fiatal színésznek szüksége van rá, hogy sokat forogjon a színpadon, mert csak úgy kaphatja meg a szögleteket kiegyenlítő végső simításokat, csak így találhat véglegesen magára. A mit Aczél Ilona eddig csinált, az, úgy hisszük,még csak kezdet,- a folytatása még érdekesebb és gazdagabb lesz. A Nemzeti Színháznak föltétlen nyeresége Kürti Józsefnek átszerződése.
Ebben a színészben van két, manapság felette ritka tulajdonság: érzék a nagy stílus iránt és átváltozóképesség, a mely hozzá tud idomulni a különböző szerepekhez és a mely tulajdonképeni alapja minden színpadi karakter-rajzolásának. Általában nagy intelligencziájú színész, egyenesen rátermett azokra a feladatokra, melyek megoldása a Nemzeti Színház kötelességei közé tartozik: klasszikai és egyéb magasabb stílusú drámák ábrázolása.
A Nemzeti Színháznak régebbi gárdája teljes erejében van még: Márkus Emma, Jászai Mari, Pethes, Gaál s a többiek őrzik a színház tradíczióit, de a fiatalság körül hézagok vannak. Fiatal színészekben és mindinkább színésznőkben hiány van s ezért a kik megvannak, azok néha nekik nem való szerepet is kénytelenek játszani.
A Vígszínháznak legnevezetesebb színészi újdonsága: Varsányi Irén. Már jóformán kezdettől fogva a színháznak, de az utolsó időben művészete valami benső átalakuláson ment át: eddig kissé kemény vonalai meglágyultak, egész lénye melegebb, közvetlenebb lett s ettől új bájt kapott. Most jutott asszonyi érettségének teljességébe- egyik-másik szerepében olyan egész, élettől meleg alakítást láttunk tőle, mint eddig még soha.
A beszéde is mintha mélyebb rezgést kapott volna. Most áll művészete tetőpontján. Meglepetést szerzett még Tanay Frigyes is: két nagy szerepében született tragikomikus színésznek mutatta be magát. A tragikomédia nehéz, erős átélést és benső megértést kívánó hangját ritka színész tudja olyan jól eltalálni mint ő.
Schöpflin Aladár
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!