John Callan O’Laughlin, a ki Amerikában mozgalmat indított, hogy az amerikaiak küldjenek karácsonyi ajándékot a harczoló európai katonák gyermekeinek, a Magyarországnak szánt ajándékokkal egyidejűleg hazánkba érkezett és MR. O’ Shearnessy-vel, a bécsi amerikai követség tanácsosával, Pekár Gyula országgyűlési képviselő társaságában, meglátogatta az Esztergom mellett fekvő kenyérmezei fogolytábort.

Az amerikaiak a legnagyobb részletességgel tekintettek meg mindent, főként a remekül épített új barakkokat és a kórházakat, a hol a leghumánusabb gonddal ápolják a betegeket. Tatárok, livlandiak, gruniak, cseremiszek, csuvaszok, zőrjének, lengyelek és baskirok egyhanguan hálával jelentették ki Pekár Gyula orosz nyelven hozzűjuk intézett kérdezősködéseire, hogy dovilnüj ( elégedetten ), hogy jó ételt kapnak és ugyanolyan meleg barakkszobákban hálnak, mint az őrzésükre rendelt népfölkelő katonák.

O’ Laughlin elutazása előtt kijelentette Pekár Gyulának, hogy az a két nap a melyben az Amerikában a rágalom folytán annyira félreismert magyar nemzetet megismerhette, életének legszebb napja. Erről a fogolytáborról az eddig félrevezetett amerikai sajtóban ő fog beszámolni az amerikai közvéleménynek.