Ne csodálkozzék az olvasó, ha e kérdés megoldását nemcsak a technika csudájának tartjuk, hanem ama kérdések közé soroljuk, amelyek az emberiség életében a legfontosabb szerepek egyikét töltik be. Gondoljunk csak a nagy járványokra, amelyeknek szülő okául mindig az ivóvizet találják , s az első hatósági intézkedés mindig az, hogy az ivóvizet megvizsgálják, esetleg elzárják, vagy csak forralva engedik élvezni, a nyilt vizeket pedig csendőrök őrizik, nehogy fertőzze a vele érintkező közönséget.

Ez magában véve is elegendő arra, hogy a vizzel s annak megtisztitásával a világ minden hozzáértő technikusa foglalkozzék. Van is látszata ennek, mert a viztisztitás és vizszürés annyi szabadalmat teremtett, mint kevés más technikai kérdés. Sok téves fogalom megvilágitására, amely tévhitek épen a közhasználatu élvezeti cikkek kérdésében vannak a nagyközönség körében elterjedve, a viz szürésének ismertetését tüztük ki célul.

Ha valamely folyadékot megakarunk szabaditani olyan tartalmától, amely benne nem vegyületben, hanem más halmazállapotban lévén csak keverék formában jelen, s szürési módot használjuk. A szürés tehát a vizet csak a szilárd halmazállapotu tartalmától szabaditja meg, s itt mindjárt rá kell mutatni arra a tévedésre, amelyben főleg a vidéki ivóvizek kezelése szenved. Sok helyen, ahol a kavicsos talaj szürőképességéről tudnak, minden munkát a kavicsos talajra biznak. Nem bánják, ha pöcegödrök, szennyvizek leszivárgása az ivóvizet szolgáltató kutak mellett történik is.

Azt mondják, hogy a talaj ugyis kavicsos, megszüri a vizet, s a szürt viz már egészséges állapotban kerül az ivóviz kutba. Hát az igaz is, hogy a kavicsos talaj a szennyvizet kristálytisztára szüri a szilárd állapotu alkotórészektől, de nem szürheti le a vegyi alkotórészeit, amely pedig még mindig ellensége az egészségnek. Tehát a vizet szürő készülékek a szilárd állapotu szennyező anyagoktól tudják a vizet megszabaditani, s ez alapon azután nem is nehéz valamely szürőkészüléket szerkeszteni. Nem kell egyebet tenni, mint a viz utjába valamilyen elválasztó anyagot tenni, amely igen finom szemcsés, lyukacsos, amely szemcséken a leghigabb tartalma a viznek átszivárog, a szilárd részek pedig lerakódnak.

Ki nem ismeri az olvasók közül azt az enyvnélküli szürőpapiros, amelyet a chemiai tudománytól le az összes iparokig, amelyek csak valamelyes folyadékkal dolgoznak, állandóan mindnyájan használnak.Ha a folyadék útjába ilyen papirost teszünk, a vizben oldhatlan anyagok a papiros innenső oldalán rakódnak le, mig a folyadék átszivárog a túlsó oldalra. Mikroorganizmusokat, bakteriumokat ez nem tud visszatartani.

E célra a nagyüzemek kavicsszürői szolgálnak, amelyeknek munkái egyszerüen bámulatba ejtők. De it is figyelemmel kell lenni a már föntebb elmondottakra. Érdekes azonban itt megfigyelni, hogy a tiszta homok az első vizátbocsájtásnál teljesen hatástalan. Ha azonban az egyes homokszemcsékre már egy bizonyos mennyiségü finom iszap rakódott le, a hatás elérhető, s a szürés eredményes. Házi használatra igen sokféle szürőt szerkesztettek.

Képeinkben bemutatunk egy kisméretü szürőszerkezetet,nem mintha csak az volna a jó szürőgép, hanem csak ismertetés céljából. Minden szürőgép ugyanazon az elven alapszik, s a sokféle gyártmány közül akármelyiket alkalmazzuk, a célnak megfelelnek. Az egyik képen metszetben látjuk a szürőgépet. A hengerben egy lyukacsos kőképződmény van elhelyezve, amelynek a felső részen ömlik be a viz. A kő mohón szivja magába a vizet, s az alul lévő csapon át ömlik ki a szürt viz. A tetején lévő cső a túlfolyás céljait szolgálja.

A másik képen a szürőgép teljesen fölszerelve látható. Készithetünk szürőgépet otthon. Egy lámpaüveget nem túl keményen megtömünk tiszt gyapottal, vagy finom szálas jól mosott aszbeszttel erösen lekötjük igen sürü szövésü gyolccsal, s ezt a "gépet" a vizvezetékcsap alá állitjuk. Alája egy edényt helyezünk, s ha a vizet a gyapotra eresztjük, alul szürt vizet nyerünk. Ha az aszbeszt egészen tiszta, megtört, zavaros bort is igen jó eredménnyel lehet kristálytisztára szürni.